Orpheus naplója

Az öregségről és az öregedésről

Márai egy kisregényében, a Judit... és az utóhang egy dialógusában a következő hangzik el az öregségről:
"Az öregség, ez a tolvaj és gyilkos. Egy napon belép a szobába. Bekormozza az arcát, mint a rabló. Két marokkal letépi a fejed búbjáról az üstököt, ököllel szájon vág és kiüti a fogaid, kilopja a szemedből a fényt, a füledből a hangokat, a gyomrodból a jó ízeket..."

Ez a bejegyzés nem kíván azzal foglalkozni, hogy ez a gondolat esetleg valamiféle "Márai-vélemény" is volna, s nem keres a terjedelmes életműben sem szépirodalmi, sem naplókbéli párhuzamokat vagy egybevágásokat. Elsősorban a "tartalomra" koncentrál.
A beszélő asszony fiatal szeretőjéhez szólván az öregséget hirtelen belépő, kegyetlen történésnek fogja fel, amely egy csapásra mindent felforgat és tönkretesz.
Azt gondolom, a helyzet ennél bonyolultabb. Érdemes észrevenni, hogy a magyar nyelv - amely sokkal bölcsebb "használóinál" - pontosan elkülöníti egymástól az öregséget, mint állapotot és az öregedést, mint folyamatot.
Mi is az öregedés?
Az ember egyre inkább érzi, hogy feledékeny, s erre egyre többen figyelmeztetik erre. Fizikálisan egyre gyengébb, a félidő vége előtt cserét kér, kevesebb hosszt úszik le, rosszabb kedvvel. Egyre kevesebbet sétál és egyre többet ül autóban vagy tömegközlekedési eszközökön. Vigyázni kell a fogaira, s ezért inkább az egyik oldalon eszik. A gyerekei egyre nagyobbak és erősebbek, míg ő egyre gyengébb. Ha nő, egyre kevesebben fordulnak utána, s a férfiak már nem úgy néznek rá, mint régebben.
Egy napon a tükörben feltűnik egy ősz hajszál, majd nemsokára apróbb sávokban történik ugyanez. A bőr egyre erőtlenebb, furcsán kifehéredik és foltos lesz. Egyre többet járunk temetésre. Nehezebben mozdulunk ki otthonról, és egyre nehezebben bírjuk a kinyilatkoztató, magabiztos, agresszív embereket. Az olyanokat is, mint amilyen Márai a Füveskönyvben. Mindenkit, aki receptet akar adni - kivéve az orvost. Bár legszívesebben hozzá sem mennénk, mégis egyre többet kell.
Úgy gondolom viszont, az öregedés pont azt a bölcsességet is elhozza, hogy képesek vagyunk türelmesebben, alaposabban, lassabban gondolkodni, figyelni a másik hangjára, véleményére. Ezért az öregebbek között kevesebb a "megvezethető", a demagóg nézetek felé hajló. Mindezért úgy látom, az öregség amennyire rossz, annyira jó is.
Viszont: öregedni - borzasztó.
Most miközben ezt írom, megint egy órát öregedtem.
Jaj.

Hevenu Shalom Alechem

Nem emlékszem pontosan, de legalább 25 évvel ezelőtt történt, hogy megismertem Zsákai Ferit. Öccse, Zoli a Budafoki téri zeneibe járt, s ő a tanítás végén rendszeresen eljött érte a hegyről, s hazavitte a testvérét. Már akkor is szép szál legény volt, magas, pirospozsgás, nagydarab srác, akinek az egész arca mosolygott, s folyamatosan viccelődött. Áradt róla az életszeretet, s egyáltalán nem érdekelte, hogy nála 7 évvel kisebbekkel beszélget, ugyanolyan komolyan vett minket, mint a kortársait.
Aztán teltek az évek, én gimnazista lettem, és ritkábban láttam. 86 és 90 között néha eljöttek arra a pályára focizni, ahol - minden túlzás nélkül - felnőttem, a Kárpitos utcába. Akkor ritkábban beszélgettünk, de tudtam, hogy zongoraművész  és tanár lett, nem is akármilyen.
Kapcsolatunk akkor éledt föl újra, amikor 2005 tavaszán megismertem feleségét, Repper Ritát, aki hűségesen kísérte őt minden fellépésére, időt és energiát nem kímélve szervezte zenekara, a Pannónia Klezmer Band fellépéseit. Ferivel beszélgetve újra megtapasztaltam azt, hogy mentalitásunk tekintetében mennyire kevéssé változunk gyermekkorunkhoz képest: továbbra is jóhumorú, életszerető, figyelmes embernek ismertem meg.  Alakja sem változott: ugyanúgy jóval száz kiló feletti, kerekarcú, nagykezű, nagylábú ember maradt, amilyen kamaszként volt. Azt éreztem, hogy nem is telt el 25 év, ugyanott folytatjuk a beszélgetést, ahol az iskolában abbahagytuk.
A sors úgy hozta, hogy 2006 őszén újra sokat találkoztunk. Számos közös rendezvényünk volt, amelyeken önzetlenül segített ő is, zenekara is. Láttam az örömet az arcán, amikor a nagytétényi közönség meghallotta és hatalmas tapssal honorálta az addig ott sohasem szólt klezmer zenét, láttam a figyelmet és a felszabadult megnyugvást, amikor egyízben, teljesen alkalmi ötlettől vezérelve Simó Kálmánnal közösen, improvizálva zenéltek. Ezeken a rendezvényeken sokat beszélgettünk a sátrak csendjében. Mesélt azokról a zenészekről, akiket imádott, mesélt arról, hogy milyen sok, kiváló magyar zenész van, akik az éhenhalás szélén vegetálnak. Nagyon sokat mesélhetnék róla, de inkább csak egy történettel zárnám az emlékezést, ami nagyon jellemző volt Ferire.
Nagytétényben a rendezvény végén beszélgettünk arról, hogy számomra mennyire fontos a klezmer zene, s mennyire szeretem a híres zsidó népdalt, az Hevenu Shalom Alechemet. "Áldással, békével jönni" a mai világban nagy dolog - állapítottuk meg mindketten a "nevezetes" szeptember 17-e után, de még október 23-a előtt. Néhány nap múlva Perlai Zoli barátom rendezvényén ismét fellépett a Pannónia Klezmer Band. Egyszer csak azt láttam, hogy elkezdik játszani az "én" számomat és Feri egész arcával mosolyogva, folyamatosan bólogat felém. Tudtam, éreztem, ezt most elsősorban nekem játsszák.
Hát ilyen volt Zsákai Feri, aki most eltávozott közülünk. Nagyon fog hiányozni, mert nemcsak szavaival, hanem minden gesztusával arra tanított, hogy sohasem kell visszaütni, a békét, a nyugalmat, az életörömet kell sugározni mindenhol, amerre járunk a világban.

Civilek a pályán

A demokratikus társadalom egyik fontos ismérve a szervezetek sokasága, amelyeket az állampolgárok teljesen különböző célokkal hoznak létre. Ezek a társulások behálózzák a teljes társadalmat, s az elemző sokféle szempont szerint tudja őket csoportosítani. Ez a cikk a politikához való viszony alapján osztályoz, elsősorban a magyar viszonyokra koncentrálva, a XXII. kerületből merítve példáit.
Úgy látom, hogy a politikához való viszony alapján 4 csoportra oszthatók a magyarországi demokratikus szerveződések:

1. Politikai szervezetek
2. Politikai-civil szervezetek
3. Civil-politikai szervezetek
4. Civil szervezetek

1. Politikai szervezetek
A politikai szervezetek az önkormányzati és/vagy országos politikai vezetés megszerzése érdekében jönnek létre. A belépő tagok pontosan tudják, milyen szervezetbe lépnek be, megkapják annak Szervezeti és Működési Szabályzatát, kapnak tagkártyát/igazolványt és tagdíjat fizetnek. Ebbe a kategóriába tartoznak még  az egy oldalhoz tartozó politikai vitakörök vagy a ma már haldokló orbáni polgári körök is, amelyek legfőbb célja a politikai hatalomátvétel kiharcolása volt.
2. Politikai-civil szervezetek
Ide többféle szervezet tartozik. Létezik olyan szervezet, amelyet politikusok hoznak létre egy-egy civil probléma megoldására. Például egy párt létrehozhat egy alapítványt kulturális célokkal vagy szervezhet egy karitatív egyesületet. Ezek bár civil munkát végeznek, elsősorban politikai szervezetek. Ugyanide, ebbe a kategóriába tartozik az a csoport is, amelyet egy oldalhoz tartozó politikusok és a politikában nem aktív résztvevő civilek hoznak létre, de a politika területén is rendszeresen véleményt mondanak - politizáló karakterük is markánsan megragadható. Ilyen politikai-civil szervezetté vált egy másféle indulás után a XXII. kerületben a Klauzál Gábor Társaság vagy néhány olyan kerületi polgári kör, amelyben a politizálók túlsúlyba kerültek. (Ezekről a váltásokról a következő pontban írok bővebben). Szintén ide tartozik a Zöld Jövő Egyesület, amelynek vezetője a kerület egyik legismertebb jobboldali politikusa, és szervezetének működésében számos ponton egyértelműen megragadható a politikai karakter.
3. Civil-politikai szervezet
Ezeket a szervezeteket elsősorban nem aktívan politizálók hozták létre, de politikusok is tagjaik. Munkájukban nem a politikai szempontok az elsődlegesek, egy-egy civil témában szerveződtek. Eredetileg ilyen volt a Klauzál Gábor Társaság, amelyet néhány kerületi civil, jobboldali nézeteit nem elhallgató civil, és néhány jobboldali politikus szervezett meg. A cél nemes volt: Klauzál Gábor kerületi emlékének ápolása. A szervezet akkor vált politikai-civillé, azaz lépett át a harmadikból a második kategóriába, amikor kiverekedte magának, hogy a kerületi lakosság megkérdezése nélkül a Művelődési Ház felvegye Klauzál Gábor nevét. Azóta a kerületi közvélemény egyértelműen politikai oldal-karaktert ad a szervezetnek - az egyszerű ember ezt úgy fogalmazza meg: "ezek fideszesek". Ugyanez a helyzet a kerület régebbi polgári köreinek egy részével. Ezek jóval az orbáni parancs előtt szerveződtek, főként helyi civilek jóvoltából, s néhány politikus is csapódott hozzájuk. Helyi programokat szerveztek, amelyeken mindenki jól érezhette magát. Sajnálatos módon azonban ezek közül a civil-politikai szervezetek közül egynéhány, rossz vezetőségi stratégiájuk okán ma a politikai paletta jobboldalára helyezhető, programjaik az ezzel az iránnyal jelezhető gondolkodás körébe sorolhatók, s vezetőik között számos, önmaga jobboldali hovatartozását nem csak hogy nem tagadó, de hirdető személy található. Ezzel együtt kiszorítják és/vagy nem veszik be azokat, akik másként gondolkodnak.
4. Civil szervezetek
Olyan közösségek, amelyeket nem politikusok és nem politikai véleménynyilvánítók hoztak létre. Az ilyen szervezet számára nagy veszély a politikusok megjelenése, mert a politika szeret rátenyerelni minden olyan területre, amelyet nem felügyel. Kerületünkben számos ilyen szerveződés van: horgászkörök, nyugdíjasklubok, szakmai szervezetek, fiatalok szervezett  és szervezetlen körei, stb.

A felosztás kapcsán elmondható, hogy a legfőbb problémát az okozza, hogy  a szervezetek némelyike mást állít magáról, mint amilyen valójában. Ez a XXII. kerületben elsöprő mértékben a jobboldaliakra igaz.
Leginkább a politikai-civilek szeretik magukat civilnek mondani, ezzel kívánván megnyerni a bizonytalanokat vagy azokat, akik nem ismerik őket és ezért naívan hozzájuk csapódnak. Úgy gondolom, hogy ezzel az átveréssel szemben szót kell emelni, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy kik mondják magukat civileknek: valódi, a politikával nem foglalkozó, lokálpatrióta  emberek, vagy politikai véleményüket hangoztató állampolgárok, akik segítik az egyik vagy másik politikai oldalt, avagy politikusok.