Búcsú a blogtól
Azt terveztem, hogy a blogom egy év után, 2008. február 23-án ér majd véget. Ez egy hónappal előrébb jött, s ennek nem az az oka, hogy ez az ötvenedik, azaz "kerek számú" írás. Ez csak egy jó alkalom a befejezésre.
Amikor elkezdtem a blogolást, azt gondoltam, hogy megteheti az ember, hogy a magyarországi virtuális térben saját arcát, személynevét vállalva elmondja a véleményét. Akkor is megteheti ezt, ha nagyon karakteresen szólal meg, nemcsak az esztétikai és mindennapi ("semleges"), hanem akár politikai-közéleti kérdésekben is. Tévedtem. Ezt ma Magyarországon nem lehet büntetlenül megtenni.
Nem lehet, mert ha az ember ennyire nyíltan vállalja önmagát, akkor mindig akadnak majd olyanok, akik nemcsak a véleményét, hanem a személyét is támadják. Sőt: nemcsak a személye kerül célpontba, hanem munkája és a magánélete is. Ezen a ponton pedig bölcs dolog megállni, és azt mondani: máskor, jobb időben kell folytatni.
Sokat vívódtam azon is, hogy a blogot megsemmisítsem-e. Úgy döntöttem, hogy ez teljesen felesleges, hiszen amit leírtam, azért vállalom a felelősséget bárki előtt. Sőt: ha a blog elérhető marad, akkor megakadályozom azt, hogy "szövegváltozatai" szülessenek. Éppen ezért ez a blog itt marad (egészen addig, amíg a blog.hu létezni fog) egyfajta virtuális temetőként, mementójául egy kísérletnek, ami kudarcot vallott. De ez a blog legalább annyira egy magyarországi korszak mementója is lesz, amelyben a vélemény nyílt felvállalása olyan támadásoknak teszi ki az embert, amelyek a sokszorosát jelentik azon vélemények erősségének, amelyek esetleg bánthattak másokat, sérthettek érzékenységeket.
Végezetül nagyon köszönöm azoknak, akik rendszeresen olvasták a blogot, s azoknak még inkább, akik korrekt stílusban véleményt írtak írásaimról.
Aki a továbbiakban szeretne még tőlem olvasni, annak ajánlom már megjelent cikkeimet és könyveimet, s azokat az írásokat, amelyek reményeim szerint nyomtatásban megjelennek tőlem ezen a csodálatos nyelven. Azon a nyelven, amelynek művelői ma végzetesen megosztottak, miközben sokszor észre sem veszik, hogy ugyanazon a nyelven beszélnek.
050.
2008.01.19. 21:15 :: orpheus
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://orpheus.blog.hu/api/trackback/id/tr48303701
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Laari 2008.01.20. 12:20:08
Sajnálom.
Ritka (és tiszteletreméltó) dolog ma, hogy valaki névvel, címmel, telefonszámmal mutatkozik meg a netes világban - de azt hiszem, szükségtelen is: nicknéven úgyanúgy fölvállalhatja az ember önmagát, nickneve alapján (ami sokaknál a kezdetektől állandó) úgyanúgy ismerik és azonosítják...ám nem, vagy ritkábban találják meg az aberráltak, idióták.
Igaz, nem olvastam mind az ötven posztot - egy hónapja találtam rá erre a blogra - talán ezért sem értem a durva támadásokat. Számomra meglepetés, hogy ennyi sokan olvasnak egy blogot(ez önmagában ugye jó hír) - vagy nincsenek annyian, de a néhány olvasó némelyike beteges, és rengeteg ráérő idejében itt talál alkalmat a cseszegetésre, ferde hajlamainak kiélésére?
2002.április 9-én ismét egy helyen, egy időben döbbent rá néhány ezer ember, hogy egyetlen az igazság. Persze, az az izé, amit ők hirdetnek. Szószólót azt meg mindig találnak maguknak.
Hát nem furcsa, hogy hatvan-hetven évvel a fasizmus/nácicmus, harminc-ötven évvel egy másik:kommunizmusnak nevezett diktatúra után tömegek áhítoznak az egyetlen, az igazi butító szóra?
Persze nincs min csodálkozni. A monoteista vallásoknak, egyházaknak többezer éve sikerül összeverbuválni milliónyi embert, akik pikk-pakk megölik azt a többi milliónyit, akik megkérdezik: miért?
Ritka (és tiszteletreméltó) dolog ma, hogy valaki névvel, címmel, telefonszámmal mutatkozik meg a netes világban - de azt hiszem, szükségtelen is: nicknéven úgyanúgy fölvállalhatja az ember önmagát, nickneve alapján (ami sokaknál a kezdetektől állandó) úgyanúgy ismerik és azonosítják...ám nem, vagy ritkábban találják meg az aberráltak, idióták.
Igaz, nem olvastam mind az ötven posztot - egy hónapja találtam rá erre a blogra - talán ezért sem értem a durva támadásokat. Számomra meglepetés, hogy ennyi sokan olvasnak egy blogot(ez önmagában ugye jó hír) - vagy nincsenek annyian, de a néhány olvasó némelyike beteges, és rengeteg ráérő idejében itt talál alkalmat a cseszegetésre, ferde hajlamainak kiélésére?
2002.április 9-én ismét egy helyen, egy időben döbbent rá néhány ezer ember, hogy egyetlen az igazság. Persze, az az izé, amit ők hirdetnek. Szószólót azt meg mindig találnak maguknak.
Hát nem furcsa, hogy hatvan-hetven évvel a fasizmus/nácicmus, harminc-ötven évvel egy másik:kommunizmusnak nevezett diktatúra után tömegek áhítoznak az egyetlen, az igazi butító szóra?
Persze nincs min csodálkozni. A monoteista vallásoknak, egyházaknak többezer éve sikerül összeverbuválni milliónyi embert, akik pikk-pakk megölik azt a többi milliónyit, akik megkérdezik: miért?
Medgyesi Éva 2008.02.12. 16:38:31
Én is sajnálom a blog megszűntét, hiányozni fog. De talán majd "máskor, jobb időben".
Kommentek