Orpheus naplója

Az öregségről és az öregedésről

Márai egy kisregényében, a Judit... és az utóhang egy dialógusában a következő hangzik el az öregségről:
"Az öregség, ez a tolvaj és gyilkos. Egy napon belép a szobába. Bekormozza az arcát, mint a rabló. Két marokkal letépi a fejed búbjáról az üstököt, ököllel szájon vág és kiüti a fogaid, kilopja a szemedből a fényt, a füledből a hangokat, a gyomrodból a jó ízeket..."

Ez a bejegyzés nem kíván azzal foglalkozni, hogy ez a gondolat esetleg valamiféle "Márai-vélemény" is volna, s nem keres a terjedelmes életműben sem szépirodalmi, sem naplókbéli párhuzamokat vagy egybevágásokat. Elsősorban a "tartalomra" koncentrál.
A beszélő asszony fiatal szeretőjéhez szólván az öregséget hirtelen belépő, kegyetlen történésnek fogja fel, amely egy csapásra mindent felforgat és tönkretesz.
Azt gondolom, a helyzet ennél bonyolultabb. Érdemes észrevenni, hogy a magyar nyelv - amely sokkal bölcsebb "használóinál" - pontosan elkülöníti egymástól az öregséget, mint állapotot és az öregedést, mint folyamatot.
Mi is az öregedés?
Az ember egyre inkább érzi, hogy feledékeny, s erre egyre többen figyelmeztetik erre. Fizikálisan egyre gyengébb, a félidő vége előtt cserét kér, kevesebb hosszt úszik le, rosszabb kedvvel. Egyre kevesebbet sétál és egyre többet ül autóban vagy tömegközlekedési eszközökön. Vigyázni kell a fogaira, s ezért inkább az egyik oldalon eszik. A gyerekei egyre nagyobbak és erősebbek, míg ő egyre gyengébb. Ha nő, egyre kevesebben fordulnak utána, s a férfiak már nem úgy néznek rá, mint régebben.
Egy napon a tükörben feltűnik egy ősz hajszál, majd nemsokára apróbb sávokban történik ugyanez. A bőr egyre erőtlenebb, furcsán kifehéredik és foltos lesz. Egyre többet járunk temetésre. Nehezebben mozdulunk ki otthonról, és egyre nehezebben bírjuk a kinyilatkoztató, magabiztos, agresszív embereket. Az olyanokat is, mint amilyen Márai a Füveskönyvben. Mindenkit, aki receptet akar adni - kivéve az orvost. Bár legszívesebben hozzá sem mennénk, mégis egyre többet kell.
Úgy gondolom viszont, az öregedés pont azt a bölcsességet is elhozza, hogy képesek vagyunk türelmesebben, alaposabban, lassabban gondolkodni, figyelni a másik hangjára, véleményére. Ezért az öregebbek között kevesebb a "megvezethető", a demagóg nézetek felé hajló. Mindezért úgy látom, az öregség amennyire rossz, annyira jó is.
Viszont: öregedni - borzasztó.
Most miközben ezt írom, megint egy órát öregedtem.
Jaj.