Naptár

május 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

Kommentek

  • tesz-vesz: sajnálom milyen támadások voltak? (2010.01.21. 13:56) 050.
  • Medgyesi Éva: Én is sajnálom a blog megszűntét, hiányozni fog. De talán majd "máskor, jobb időben". (2008.02.12. 16:38) 050.
  • Laari: Sajnálom. Ritka (és tiszteletreméltó) dolog ma, hogy valaki névvel, címmel, telefonszámmal mutatkozik meg a netes világban - de azt hiszem, szükségtelen is: nicknéven úgyanúgy fölvállalhatja az ember önmagát, nickneve alapján (ami sokaknál a kezdetektől állandó) úgyanúgy ismerik és azonosítják...... (2008.01.20. 12:20) 050.
  • Laari: Márai nem hallhatott a kivezényelt integetőkről?-lehetetlen, ez már nagyon régi találmány. Bizakodó módon azt hiszem, az emberek többsége természetesnek éli meg valamely nemzethez való tartozását, s nem gondolja, hogy magyarnak/szlováknak/németnek, stb. lenni dicsőség - bár néhány hatalomvágyó őr... (2008.01.19. 21:34) 049.
  • orpheus: Laarinak: azért érdekes, amit írsz, mert ezen keresztül is meg tudom mutatni Márai elképesztő elfogultságát. Ugyanezen, idézett könyv Úton a Felvidékre c. írásában a következő szerepel: "Nem túlzok, ha azt állítom, amire a személyes tapasztalás késztet, hogy Rozsnyó és Kassa környékén a lakosság m... (2008.01.19. 12:46) 049.
  • orpheus: Enoknak: igen, ez a kassai bevonuláskor született szöveg. Márai ekkoriban volt igazán Horthy-rajongó, de korábbi, a Horthy-rendszert bíráló írásáról nem tudok - ez nem azt jelenti, hogy nincs, hiszen Márai erősen grafomán volt, életműve egy ember számára gyakorlatilag elolvashatatlan. A modernizá... (2008.01.19. 12:34) 049.
  • Laari: Ez talán csak az én tapasztalásom: az általános vélekedéssel szemben a visszacsatolt területeken élő magyarok nem "fölszabadítókként" fogadták Horthyékat - legalábbis a Csallóközben. Családom ott élt-él, és a mai napig "magyar megszállásként" emlegetik a bécsi döntés következményét...a leszármaz... (2008.01.18. 13:57) 049.
  • Laari: Az "új" választók világképét tekintve - ami önhibájukon kívül igencsak kiforratlan - sajnos nagyon igazad lehet, ráadásul ez a korosztály minden időben fogékony a populizmusra. A balliberális oldal egyáltalán nem , vagy töketlenül (bocs) kommunikál velük (is), leider... Persze, én megyek szava... (2008.01.18. 13:23) 049.
  • Enok mester: Köszönöm az idézetet. Árnyalja a bennem lévő Márai-képet, azonban azt se szabad felejteni, hogy a revíziót szinte az egész ország, a rezsim ellenzéke is támogatta, illetve ünnepelte - Márai kassaiként különösen. Horthy népszerűsége a bécsi döntések nyomán az egekbe szökött - gondolom, az idézet ak... (2008.01.18. 07:59) 049.
  • orpheus: Laarinak: én sem látom elsöprőnek az igényt egy tekintélyuralmi rendszerre, erősödésről írtam, amit szerintem az is okoz, hogy 1994-ben még nagyon sokan éltek, akik emlékeztek a Horthy-korra, ma viszont sokkal kevesebben. Ellenben számosan lettek választókorúak azok, akik természetesen nem éltek e... (2008.01.18. 00:15) 049.
  • orpheus: Enok mesternek: Márai Horthy-rajongó publikációi megtalálhatók pl. az Ajándék a végzettől című kötetben (Helikon, 2004). Csak egy példa a Horthy Miklós három útja című írásából: "Az elmúlt húsz esztendőben sokan és sokat gondoltak arra, mit érezhet az ember, akit végzete és nagyszerű hivatása eg... (2008.01.17. 23:59) 049.
  • Laari: Nem tudom, valóban elsöprő-e az igény ma Magyarországon egy tekintélyuralmi rendszer eljövetelére -, úgy emlékszem, 1994-ben a gazdasági bajok mellett az is okozta az Antall-kormány bukását, hogy sokaknak a Horthy-korszakot idézte vissza a sok bokacsattogtató gyászhuszár. Napjainkban a (szélső)... (2008.01.17. 20:59) 049.
  • Enok mester: Bevallom, Márai említésén meglepődtem. Herczeg Ferenc, ő igen - de Márai mint a Horthy-rendszer híve, vagy mint írod: "rajongó"? Szerintem ez csak utólagos mázolmány azon utcai könyváruspultok jóvoltából, ahol egymás mellett szerepelnek Wass-sal. Márai az európai polgári attitűd híve volt, ez hián... (2008.01.17. 14:55) 049.
  • orpheus: Akkor elmondom, mire utaltam. Kádár és közgadászai azzal próbálkoztak 68 után, hogy a magánszféra felerősítésével egy politikai egypártrendszer keretei között gazdasági pluralizmust alakítsanak ki. Ez nálunk ment a legjobban, de Moszkva sajnos elvágta. Kínában viszont ez megy most - erre utaltam.... (2008.01.13. 09:15) 047.
  • csodaszerva: Nohát, rám lehet szólni, ha túlterjednék, de félbevágnám az eszmecserét, ha most nem reagálnék. Véletlenül barátom Kínáról forgatott nemrég dokumentumfilmet, emígy foglalta össze: "Nem élnék ott, de eszméletlen. Kintről szánalmasnak tűnt minden itthon jelentősnek tartott aktuál közéleti probléma,... (2008.01.13. 00:34) 047.
  • orpheus: Azért arról, hogy a történelem mit választott, nem lehet ilyen könnyen beszélni. Senki sem tudja, mit hoz a jövő. Ráadásul a kádári modell sem szűnt meg, számosan (pl. Kopátsy) írják azt, hogy Kínában egy ehhez hasonló működik (virágzik?) A kapitalista szocializmus nekem is rendben van, amennyiben... (2008.01.13. 00:05) 047.
  • csodaszerva: A hajléktalan válaszhatja a múlt rendszert, csakhogy a történelem nem választotta a szocializmust; a csomós nyakú, használhtatlan zsiráf elvérzett az evolúciós küzdelemben. By the way, Kanadában nincsenek hajléktalanok, éljen a kapitalista szocializmus! (2008.01.12. 20:19) 047.
  • orpheus: A kádári időszak szakaszokra osztható. Nagyjából azt lehet mondani, hogy 1958-tól 1978-ig, azaz 30 évig volt jellemző az a létbiztonság, amiről beszéltem. Számos, itt nem részletezendő körülmény miatt, ez 78-tól egyre romlott, s ez egyenesen vitt 89-hez. Az, hogy ennek a biztonságnak minek mi vo... (2008.01.12. 19:11) 047.
  • csodaszerva: Tudtam, úgy tudtam, hogy lessssz benne nekem is hibám! Egyébként meg kontaktos az 's' betűm a billentyűzeten. A fenébe, nőtt egyet az orrom. Tudomásom szerint a létbiztonság ára a Kádár-rendszerben a rossz hatásfokú, államilag életben tartott vállalatok voltak, mely rendszer utópisztikus volta, é... (2008.01.12. 13:46) 047.
  • orpheus: Hello, a létbiztonság nem ábránd, hanem kézzelfogható valóság volt a Kádár-rendszerben. (Ez nem azt jelenti, hogy nem vihettek be a rendőrök, hanem pl. azt, hogy senki sem halt éhen, és mindenkinek volt munkája). Ha van időd, olvasd el Valuch Tibor: Hétköznapi élet Kádár János korában c. könyvét -... (2008.01.11. 21:35) 047.
  • Utolsó 20

038.

2007.11.26. 23:56 :: orpheus

Akar ön "hajléktalant terelni"?

Nagyjából az általános iskola negyedik osztályában megtanuljuk, hogy amikor a nyilvánosságnak írunk, akkor nemcsak az írásbeli műfajok szabályainak kell megfelelnünk, hanem arra is ügyelnünk kell, hogy azok, akik olvasnak minket, mire asszociálnak. Az asszociációs mező kitalálásához azonban nem elég a negyedikes ész, ehhez műveltséget kell szerezni, amit elsősorban a szüleitől kap meg az ember, ők tanítanak elsősorban a szavak-kifejezések lehetséges jelentéseire, s a használati szabályokra. Később ezen csiszol az iskola és vele együtt az önképzés.
Úgy látszik, a XXII. kerületi Fidesz izgága és buta frakciócikk-írója hiányzott negyedikben, amikor erről tanultak - így sikerült egy olyan hibát elkövetnie, amely csak akkor lett volna elkerülhető, ha a szülei jobban figyelnek rá, avagy valamiképpen nagyobb műveltségre tesz szert élete során. Persze az is lehetséges (ne bántsuk a szülőket!), hogy ők igyekeztek, de így sikerült - sajnos nem mindig a pedagógus kiválóságán múlik a gyermek sikeressége.
De miről is van szó? A XXII. kerületben a hivatalos önkormányzati lapban, a Városházi Híradóban rendszeresen megjelennek frakciócikkek. Ezek színvonala erősen hullámzó, de általánosan elmondható, hogy a Fidesz rendszeresen "aláteljesít" az oldalon található többi cikknek. A 2007. november 23-ai számban a helyi Fidesz "Sehallselát Dömötörje" még a szokásosnál is "ügyesebb" volt,  amikor tolla hegyére tűzött egy civil kezdeményezést.
A cikk habzó szájjal emlékezett meg arról a témáról, hogy a Leányka utca lakói nem akarnak a kerület egyik legnagyobb játszótere mellé szenvedélybetegeket és hajléktalanokat fogadó nappali menhelyet, s ezért aláírást kezdtek gyűjteni. Tiltkozásuk során megkeresték a körzet képviselőjét, aki örömmel segített az aláírások összegyűjtésében. No persze a cikk nem pontosan erről szólt, sőt, bizonyos szempontból pontosan az ellenkezőjéről: azt sugallta, hogy a helyi MSZP keze van a dologban - ezen persze csak az lepődik meg, aki nem ismeri őket. Az ellenzék pocskondiázása közben azonban a következő mondat szaladt ki a helyi gólkirály klaviatúrájából:
"Az is kézenfekvő, hogy a hajléktalanok sokakat joggal zavaró közterületi jelenléte akkor csökkenthető, ha van hová beterelni őket"
A beterelés gondolatát olvasva úgy gondolom, minden normális ember összerezzen egy kicsit. Összerezzen, s szeme előtt képek jelennek meg a Dunaparton terelt zsidó honfitársainkról, akiknek oly gyönyörű emlékművet állított Pauer Gyula (erről az emlékműről a helyi Fidesz egyik képviselője korábban azt állította, hogy erről neki a lábszag jut az eszébe). Megjelenhetnek a Gulag szigetein munkára vonultatott rabok is - s minden más, olyan diktatúra képei, ahol az embereket birkaként terelték be valahová.
Természetesen a "terel" szóról nemcsak ez jut eszünkbe. A szónak sok más jelentése is van. Mégis, cáfolhatatlan tény, hogy a "hajléktalanok terelése" elsődlegesen ezt asszociálja minden kulturált, a magyar történelemmel legalább valamelyest tisztában lévő ember számára.
Szomorú, hogy akad olyan véleményformáló, aki nem veszi észre: egy ilyen kifejezéssel milyen károkat okoz. Még szomorúbb, hogy a cikk megjelenése óta az író nem vállalta arcát, és nem ismerte el, hibázott. Kíváncsian figyelem, meddig lapul sunyi módon, s mikor lesz bátorsága szembenézni szavaival, s mikor lesz képes elnézést kérni kulturálatlanságáért. A helyi Fideszt valamelyest ismerve a válasz is valószínű: sohasem. A XXII. kerületi Fideszben bármi történhet: egyik tagjuk a II. világháborúban a nyilasok által a Dunába lőtt zsidó honfitársaink szenvedésének méltó emléket állító emlékművet alázhatja, másik tagjuk a hajléktalanok tereléséről beszélhet - hallgatnak a hegyek.

Szólj hozzá!

037.

2007.11.26. 09:19 :: orpheus

Halálcsoport, avagy mire jó ez a sorsolás?

Vasárnap estére világos lett, hogy a magyar válogatott nagy valószínűséggel nem fog kijutni a 2010-es labdarúgó világbajnokságra (sem). Abedi Pelé sorsolt, s a magyarok megkapták Portugáliát, Svédországot, Dániát, Albániát és Máltát. Ebben a csoportban a Várhidi előtti érában (pl. Gellei vagy Matthaus idején) a biztos hatodik helyet jósoltam volna, ma egy kicsit bizakodóbb vagyok.

Mivel végre van taktika, van öt-hat alkalmas játékos (Vass, Gera, Hajnal, Juhász, Fülöp), újra megvan a közönség szeretete, még az is lehet, hogy odaérünk a negyedik, óriási szerencsével a harmadik helyre. Ez persze semmire nem elég, hiszen az első jut automatikusan tovább, s a második is selejtezőt játszik.

Ami pesszimizmusra adhat okot, az a vezetők hozzáállása. Többen közülük a második helyre várják a csapatot, s ez nagyon aggasztó. Úgy látszik, elhiszik azt, hogy az út elején járó csapat már azonos erejű lehet az erejük teljében, angol, spanyol, portugál elsőosztályú bajnokságokban játszó játékosokkal felálló tizenegyekkel. Ez pedig súlyos tévedés. Látni kellene, hogy fiatal játékosainkban sokkal több a tettvágy, mint a tudás, s a tettvágy jó magyar szokás szerint általában elillan, ha megkapnak egy igazi, zsíros szerződést klubjukban. Régi probléma: a magyar válogatott játékosai nincsenek kellőképpen biztosítva, így ha komolyan megsérülnek a nemzetek közötti meccseken, oda a klubmérkőzéseken szerezhető viszonylag biztos fizetés. Ezért a magyar játékos nagyjából hajt csak a válogatott meccsen, hiszen félti magát és a jövőjét.

Mindezeket látván felmerül a kérdés: mire jó ez a halálcsoport? Mire jó egy olyan csoport, amelyből még Mészölyék, Nyilasiék is csak nagy nehézségekkel jutottak volna tovább? Úgy gondolom, egyrészt bevételszerzésre. Teljesen biztos, hogy a három "nagy" elleni meccseken tele lesz a Puskás Stadion, sok pénz jön be a közvetítésekből, így a szövetségnek további pénze lesz az utánpótlásfejlesztésre. Másrészt, sőt: leginkább arra lesz ez jó, hogy kiderüljön: a magyar csapat jó játéka mit ér komoly ellenfelek elleni komoly meccseken. Ez pedig mindenkit visszahozhat a realitások talajára, hiszen csak onnan lehet "építkezni". Még az is lehet, hogy a 2010-es kudarc egy valódi megújulást hoz majd.

Szólj hozzá!

036.

2007.11.23. 15:08 :: orpheus

Az Iwiw és a halál

Amikor az Iwiwet Magyarországon kitalálták, pontosabban külföldi mintákat követve átvették, egészen biztosan senki sem gondolta, hogy egyszer a halál is problémává válhat. Miről is van szó? Sajnos egyre többen vannak olyanok, akik valamikor regisztráltak a rendszerbe, s azóta elhunytak. E tényt az itthagyott hozzátartozók sokféleképpen kezelik, nyilvánvalóan azért, mert nincsen rá bevett módszer.

Lássunk néhány típust.

Van, aki a halott hozzátartozóját jelenti a szerkesztőknek, s az adatlapot törölteti a rendszerből. Van, aki belép az illető jelszavával (itt döbben meg az ember, hogy hány ember ismeri házastársa/barátja/élettársa jelszavait), s a születés és a halál dátumaival jelzi az elmúlást. Látni olyan nevet is, ami elé a néhai kerül, avagy az adatlap arcképén láthatóan egy fekete szalag fut, akár keretként, akár a jobb alsó sarok felett. Ezeket a megoldásokat civilizáltaknak nevezhetjük, hiszen a fájdalmas tényt úgy osztják meg, hogy mindenki azonnal láthatja a tragikus hírt.

Ezzel szemben olykor találkozni hátborzongató megoldásokkal is. Néhány hozzátartozó mintha tudomást sem venne szerette haláláról, úgy levelez, belépvén a rendszerbe annak jelszavával, mintha a névoldal tulajdonosa még élne. Ez egészen elképesztő helyzeteket eredményezhet. Gondoljuk el, mit érezhet az, aki megtalálja a hosszú évek óta nem látott, de akkor már nem élő ismerősét, s egy nevében küldött levélből tudja meg annak halálát.

Pszichológiailag érthető, hogy hozzátartozónk halála annyira megviselhet, hogy sok esetben nem akarunk tudomást venni arról, ami történt. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy a nevében folytassunk kommunikációt, még akkor sem, ha ezt ő így szeretné.

Mi a megoldás? Egyrészt nyilván a mértéktartás, ami ilyen helyzetben nyilvánvalóan nem könnyű. Másrészt az Iwiw szerkesztőinek lehetősége volna egy virtuális kegyhely létrehozására. Ide kerülnének azok az adatlapok, amelyeknek tulajdonosai már nem élnek. Talán nem hangzik nagyon bizarrul, de itt akár még a látogatás is mérhető volna a lapoknál, hiszen jó érzés látni, hogy más is gondol arra, akit szerettünk.

Az élet méltósággal élése nagy feladat mindenki számára. A métósággal élésbe beletartozik halottaink emlékezetének méltó ápolása is. Tudom, ez nem könnyű, de az emlékezet ápolásakor a fájdalmon túllátva gondolnunk kell azokra is, akik nem is tudják, mi történt azzal, akit nagyon szerettünk.

2 komment

süti beállítások módosítása
Mobil