Nagyjából az általános iskola negyedik osztályában megtanuljuk, hogy amikor a nyilvánosságnak írunk, akkor nemcsak az írásbeli műfajok szabályainak kell megfelelnünk, hanem arra is ügyelnünk kell, hogy azok, akik olvasnak minket, mire asszociálnak. Az asszociációs mező kitalálásához azonban nem elég a negyedikes ész, ehhez műveltséget kell szerezni, amit elsősorban a szüleitől kap meg az ember, ők tanítanak elsősorban a szavak-kifejezések lehetséges jelentéseire, s a használati szabályokra. Később ezen csiszol az iskola és vele együtt az önképzés.
Úgy látszik, a XXII. kerületi Fidesz izgága és buta frakciócikk-írója hiányzott negyedikben, amikor erről tanultak - így sikerült egy olyan hibát elkövetnie, amely csak akkor lett volna elkerülhető, ha a szülei jobban figyelnek rá, avagy valamiképpen nagyobb műveltségre tesz szert élete során. Persze az is lehetséges (ne bántsuk a szülőket!), hogy ők igyekeztek, de így sikerült - sajnos nem mindig a pedagógus kiválóságán múlik a gyermek sikeressége.
De miről is van szó? A XXII. kerületben a hivatalos önkormányzati lapban, a Városházi Híradóban rendszeresen megjelennek frakciócikkek. Ezek színvonala erősen hullámzó, de általánosan elmondható, hogy a Fidesz rendszeresen "aláteljesít" az oldalon található többi cikknek. A 2007. november 23-ai számban a helyi Fidesz "Sehallselát Dömötörje" még a szokásosnál is "ügyesebb" volt, amikor tolla hegyére tűzött egy civil kezdeményezést.
A cikk habzó szájjal emlékezett meg arról a témáról, hogy a Leányka utca lakói nem akarnak a kerület egyik legnagyobb játszótere mellé szenvedélybetegeket és hajléktalanokat fogadó nappali menhelyet, s ezért aláírást kezdtek gyűjteni. Tiltkozásuk során megkeresték a körzet képviselőjét, aki örömmel segített az aláírások összegyűjtésében. No persze a cikk nem pontosan erről szólt, sőt, bizonyos szempontból pontosan az ellenkezőjéről: azt sugallta, hogy a helyi MSZP keze van a dologban - ezen persze csak az lepődik meg, aki nem ismeri őket. Az ellenzék pocskondiázása közben azonban a következő mondat szaladt ki a helyi gólkirály klaviatúrájából:
"Az is kézenfekvő, hogy a hajléktalanok sokakat joggal zavaró közterületi jelenléte akkor csökkenthető, ha van hová beterelni őket"
A beterelés gondolatát olvasva úgy gondolom, minden normális ember összerezzen egy kicsit. Összerezzen, s szeme előtt képek jelennek meg a Dunaparton terelt zsidó honfitársainkról, akiknek oly gyönyörű emlékművet állított Pauer Gyula (erről az emlékműről a helyi Fidesz egyik képviselője korábban azt állította, hogy erről neki a lábszag jut az eszébe). Megjelenhetnek a Gulag szigetein munkára vonultatott rabok is - s minden más, olyan diktatúra képei, ahol az embereket birkaként terelték be valahová.
Természetesen a "terel" szóról nemcsak ez jut eszünkbe. A szónak sok más jelentése is van. Mégis, cáfolhatatlan tény, hogy a "hajléktalanok terelése" elsődlegesen ezt asszociálja minden kulturált, a magyar történelemmel legalább valamelyest tisztában lévő ember számára.
Szomorú, hogy akad olyan véleményformáló, aki nem veszi észre: egy ilyen kifejezéssel milyen károkat okoz. Még szomorúbb, hogy a cikk megjelenése óta az író nem vállalta arcát, és nem ismerte el, hibázott. Kíváncsian figyelem, meddig lapul sunyi módon, s mikor lesz bátorsága szembenézni szavaival, s mikor lesz képes elnézést kérni kulturálatlanságáért. A helyi Fideszt valamelyest ismerve a válasz is valószínű: sohasem. A XXII. kerületi Fideszben bármi történhet: egyik tagjuk a II. világháborúban a nyilasok által a Dunába lőtt zsidó honfitársaink szenvedésének méltó emléket állító emlékművet alázhatja, másik tagjuk a hajléktalanok tereléséről beszélhet - hallgatnak a hegyek.
Úgy látszik, a XXII. kerületi Fidesz izgága és buta frakciócikk-írója hiányzott negyedikben, amikor erről tanultak - így sikerült egy olyan hibát elkövetnie, amely csak akkor lett volna elkerülhető, ha a szülei jobban figyelnek rá, avagy valamiképpen nagyobb műveltségre tesz szert élete során. Persze az is lehetséges (ne bántsuk a szülőket!), hogy ők igyekeztek, de így sikerült - sajnos nem mindig a pedagógus kiválóságán múlik a gyermek sikeressége.
De miről is van szó? A XXII. kerületben a hivatalos önkormányzati lapban, a Városházi Híradóban rendszeresen megjelennek frakciócikkek. Ezek színvonala erősen hullámzó, de általánosan elmondható, hogy a Fidesz rendszeresen "aláteljesít" az oldalon található többi cikknek. A 2007. november 23-ai számban a helyi Fidesz "Sehallselát Dömötörje" még a szokásosnál is "ügyesebb" volt, amikor tolla hegyére tűzött egy civil kezdeményezést.
A cikk habzó szájjal emlékezett meg arról a témáról, hogy a Leányka utca lakói nem akarnak a kerület egyik legnagyobb játszótere mellé szenvedélybetegeket és hajléktalanokat fogadó nappali menhelyet, s ezért aláírást kezdtek gyűjteni. Tiltkozásuk során megkeresték a körzet képviselőjét, aki örömmel segített az aláírások összegyűjtésében. No persze a cikk nem pontosan erről szólt, sőt, bizonyos szempontból pontosan az ellenkezőjéről: azt sugallta, hogy a helyi MSZP keze van a dologban - ezen persze csak az lepődik meg, aki nem ismeri őket. Az ellenzék pocskondiázása közben azonban a következő mondat szaladt ki a helyi gólkirály klaviatúrájából:
"Az is kézenfekvő, hogy a hajléktalanok sokakat joggal zavaró közterületi jelenléte akkor csökkenthető, ha van hová beterelni őket"
A beterelés gondolatát olvasva úgy gondolom, minden normális ember összerezzen egy kicsit. Összerezzen, s szeme előtt képek jelennek meg a Dunaparton terelt zsidó honfitársainkról, akiknek oly gyönyörű emlékművet állított Pauer Gyula (erről az emlékműről a helyi Fidesz egyik képviselője korábban azt állította, hogy erről neki a lábszag jut az eszébe). Megjelenhetnek a Gulag szigetein munkára vonultatott rabok is - s minden más, olyan diktatúra képei, ahol az embereket birkaként terelték be valahová.
Természetesen a "terel" szóról nemcsak ez jut eszünkbe. A szónak sok más jelentése is van. Mégis, cáfolhatatlan tény, hogy a "hajléktalanok terelése" elsődlegesen ezt asszociálja minden kulturált, a magyar történelemmel legalább valamelyest tisztában lévő ember számára.
Szomorú, hogy akad olyan véleményformáló, aki nem veszi észre: egy ilyen kifejezéssel milyen károkat okoz. Még szomorúbb, hogy a cikk megjelenése óta az író nem vállalta arcát, és nem ismerte el, hibázott. Kíváncsian figyelem, meddig lapul sunyi módon, s mikor lesz bátorsága szembenézni szavaival, s mikor lesz képes elnézést kérni kulturálatlanságáért. A helyi Fideszt valamelyest ismerve a válasz is valószínű: sohasem. A XXII. kerületi Fideszben bármi történhet: egyik tagjuk a II. világháborúban a nyilasok által a Dunába lőtt zsidó honfitársaink szenvedésének méltó emléket állító emlékművet alázhatja, másik tagjuk a hajléktalanok tereléséről beszélhet - hallgatnak a hegyek.
Kommentek