Orpheus naplója

Így mulat a magyar...

Az utóbbi napokban két barátomtól is hallottam szinte ugyanazt a történetet. Mindketten egy-egy óvodás kisgyermek szülei, az egyik apuka, a másik anyuka. A történetekben szereplő mindkét budai óvodába több gazdag szülő gyereke jár, s amikor születésnapi bulikat rendeznek, erősen jelentkeznek a családok közötti anyagi különbségek.

Mindkét történet "főhőse" egy-egy konzervatív család, akik politikai hovatartozásukat nem is tagadják, sőt: ahol lehet, hirdetik is. Zászlók és keresztek a kocsiban, kis nemzeti jelvények, narancssárga karkötők, stb. stb. A lényeg, hogy mindenképpen jelződjön: ők nem a "gonosz és hazug" Gyurcsány-kormányra szavaztak (hanem a sokszorta hazugabb Orbánra -tehetném hozzá pikírten). Mindkét család úgy rendezte gyermeke születésnapját (4 és 5 éves gyerekekről van szó!), hogy kibéreltek egy-egy kisebb sportlétesítményt, a kb. húsz gyermek és a nagyjából 30 szülő számára. A létesítményben több baby-sitter vigyázott a kicsikre (nyilván a munkásosztály és a polgárság orbáni szövetségét elősegítendő), így a szülők zavartalanul beszélgethettek volna, ha a szegényebbek a feszélyezettségtől nem válnak beszélgetésképtelenné. A bulik szervezése alapos volt, az ünnepeltek szülei leadtak egy-egy ajándéklistát egy környékbeli plaza játékboltjába, s így, akinek "nem volt ötlete", a listáról vásárolhatott. Egyik barátom átlépte a "dress code"-ot, és úgy döntött, a leggagyibb erdélyi népnemzeti giccs-fajátékot viszi ajándékba. A meglepetés akkor érte, amikor az ünnepelt anyukája külön megköszönte a "csodát", és az ünnepi nagyasztal közepére tette a népi tucatterméket.

A bulik egyike sem tartott 2-3 óránál tovább, de a szervezési összköltség mindennel együtt mindkét esetben milliósra volt becsülhető, hiszen a svédasztaltól a fellépő művészig sokminden volt itt, ami igazán emlékezetessé tette az ünnepet. Különösen azoknak, akik ezt nem engedhetik meg maguknak.

A történeteket hallván több dolog jutott eszembe. Vajon hogy éltek ezek a szülők 4 éve, ha most rosszabbul élnek? A burzsoázia diszkrét bájától megrészegülve vajon tudják egyáltalán, hogy vannak családok, akiknek még a számlák befizetése is komoly gondot okoz? Ha ez a burzsoázia kerül 2010-ben hatalomra, vajon mire számíthatunk a részükről?

Mit kezdjen a magyarszakos?

A 2006-tól immár kötelező BA-képzések világában minden olyan egyetemen és főiskolán, ahol van akkreditált magyar nyelv és irodalom szakos képzés, a tanulási idő 3 évre csökkent. A hallgatók egy kis csoportja továbbmehet, és még két évig, emelt szinten tanulhat, ám a többség a három év alatt megszerzett diplomával tud (pontosabban: nehezen tud) elhelyezkedni.

Mit lehet egy ilyen diplomával kezdeni? Teljesen világos, hogy lehetőség van pedagógia kiegészítéssel középiskolai tanári állások megpályázására, s a kitartó keresés általában eredményre vezet. Sajnos a Medgyessy-kormány hatalmas béremelése óta nagyobb emelés nem jutott ennek a szférának, de teljesen biztos, hogy az Európai Unió tagjaként Magyarország is valamikor felzárkózik pedagógusbérekben Európa szerencsésebb feléhez. Nagy kérdés persze, hogy mikor, de az már most elmondható, hogy ha valaki magyarszakos diplomával tanít, éhen nem hal, s a maradék idejében akár vállalkozóként órákat is adhat felvételiző vagy tanulási gondokkal küzdő diákoknak. Ehhez persze ügyesnek kell lenni, nem érdemes a helyzeten duzzogva várni a sültgalambot, hogy az ember szájába repüljön...

Az is világos, hogy bár elképesztő méretű Magyarországon a kommunikáció szakos képzés (évente kb. 1000 ilyen hallgató végez!), mégis van arra lehetőség, hogy magyaros diplomával újságíróként dolgozzanak, ugyanis a negyvenes-ötvenes éveiben járó újságíró generáció jelentős része nem sajtós, hanem bölcsészdiplomával rendelkezik, és örömmel támogatja azokat, akiknek az olvasottsága és műveltsége sokkal jelentősebb, mint a kommunikáció szakosoké. "A többit meg majd úgyis megtanulják" - szól az írásban ritkán kifejtett, de szóban annál többször elhangzó "szabály".

A magyarosok igazán nagy lehetősége abban van, ha a különböző mediális utakat kihasználva tudatosítanak egy tényt a társadalom minél szélesebb körében: általános európai tapasztalat, hogy a saját nyelvet és irodalmat tanuló hallgatók szövegértése és fogalmazási készsége meghaladja a más területeken (pl. természettudományi, orvosi, jogi, mérnöki) végzettekét. Ez azt jelenti, hogy bármilyen, nem fizikai munkával működő munkahelyre kerülve egy rövid idő után világossá válhat, hogy jobban tudnak dolgozni: többet értenek meg, s jobban fogalmazzák meg, amire szükség van a hivatalos írásbeli kommunikációban.

Amennyiben ennek tudatosítása erősödik, a bölcsészkarok egyik nagyhagyományú képzése nyerheti vissza társadalmi tekintélyét. Mivel egyik diplomám magyar nyelv és irodalom szakos tanár, személy szerint is nagyon remélem ezt.