Naptár

május 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

Kommentek

  • tesz-vesz: sajnálom milyen támadások voltak? (2010.01.21. 13:56) 050.
  • Medgyesi Éva: Én is sajnálom a blog megszűntét, hiányozni fog. De talán majd "máskor, jobb időben". (2008.02.12. 16:38) 050.
  • Laari: Sajnálom. Ritka (és tiszteletreméltó) dolog ma, hogy valaki névvel, címmel, telefonszámmal mutatkozik meg a netes világban - de azt hiszem, szükségtelen is: nicknéven úgyanúgy fölvállalhatja az ember önmagát, nickneve alapján (ami sokaknál a kezdetektől állandó) úgyanúgy ismerik és azonosítják...... (2008.01.20. 12:20) 050.
  • Laari: Márai nem hallhatott a kivezényelt integetőkről?-lehetetlen, ez már nagyon régi találmány. Bizakodó módon azt hiszem, az emberek többsége természetesnek éli meg valamely nemzethez való tartozását, s nem gondolja, hogy magyarnak/szlováknak/németnek, stb. lenni dicsőség - bár néhány hatalomvágyó őr... (2008.01.19. 21:34) 049.
  • orpheus: Laarinak: azért érdekes, amit írsz, mert ezen keresztül is meg tudom mutatni Márai elképesztő elfogultságát. Ugyanezen, idézett könyv Úton a Felvidékre c. írásában a következő szerepel: "Nem túlzok, ha azt állítom, amire a személyes tapasztalás késztet, hogy Rozsnyó és Kassa környékén a lakosság m... (2008.01.19. 12:46) 049.
  • orpheus: Enoknak: igen, ez a kassai bevonuláskor született szöveg. Márai ekkoriban volt igazán Horthy-rajongó, de korábbi, a Horthy-rendszert bíráló írásáról nem tudok - ez nem azt jelenti, hogy nincs, hiszen Márai erősen grafomán volt, életműve egy ember számára gyakorlatilag elolvashatatlan. A modernizá... (2008.01.19. 12:34) 049.
  • Laari: Ez talán csak az én tapasztalásom: az általános vélekedéssel szemben a visszacsatolt területeken élő magyarok nem "fölszabadítókként" fogadták Horthyékat - legalábbis a Csallóközben. Családom ott élt-él, és a mai napig "magyar megszállásként" emlegetik a bécsi döntés következményét...a leszármaz... (2008.01.18. 13:57) 049.
  • Laari: Az "új" választók világképét tekintve - ami önhibájukon kívül igencsak kiforratlan - sajnos nagyon igazad lehet, ráadásul ez a korosztály minden időben fogékony a populizmusra. A balliberális oldal egyáltalán nem , vagy töketlenül (bocs) kommunikál velük (is), leider... Persze, én megyek szava... (2008.01.18. 13:23) 049.
  • Enok mester: Köszönöm az idézetet. Árnyalja a bennem lévő Márai-képet, azonban azt se szabad felejteni, hogy a revíziót szinte az egész ország, a rezsim ellenzéke is támogatta, illetve ünnepelte - Márai kassaiként különösen. Horthy népszerűsége a bécsi döntések nyomán az egekbe szökött - gondolom, az idézet ak... (2008.01.18. 07:59) 049.
  • orpheus: Laarinak: én sem látom elsöprőnek az igényt egy tekintélyuralmi rendszerre, erősödésről írtam, amit szerintem az is okoz, hogy 1994-ben még nagyon sokan éltek, akik emlékeztek a Horthy-korra, ma viszont sokkal kevesebben. Ellenben számosan lettek választókorúak azok, akik természetesen nem éltek e... (2008.01.18. 00:15) 049.
  • orpheus: Enok mesternek: Márai Horthy-rajongó publikációi megtalálhatók pl. az Ajándék a végzettől című kötetben (Helikon, 2004). Csak egy példa a Horthy Miklós három útja című írásából: "Az elmúlt húsz esztendőben sokan és sokat gondoltak arra, mit érezhet az ember, akit végzete és nagyszerű hivatása eg... (2008.01.17. 23:59) 049.
  • Laari: Nem tudom, valóban elsöprő-e az igény ma Magyarországon egy tekintélyuralmi rendszer eljövetelére -, úgy emlékszem, 1994-ben a gazdasági bajok mellett az is okozta az Antall-kormány bukását, hogy sokaknak a Horthy-korszakot idézte vissza a sok bokacsattogtató gyászhuszár. Napjainkban a (szélső)... (2008.01.17. 20:59) 049.
  • Enok mester: Bevallom, Márai említésén meglepődtem. Herczeg Ferenc, ő igen - de Márai mint a Horthy-rendszer híve, vagy mint írod: "rajongó"? Szerintem ez csak utólagos mázolmány azon utcai könyváruspultok jóvoltából, ahol egymás mellett szerepelnek Wass-sal. Márai az európai polgári attitűd híve volt, ez hián... (2008.01.17. 14:55) 049.
  • orpheus: Akkor elmondom, mire utaltam. Kádár és közgadászai azzal próbálkoztak 68 után, hogy a magánszféra felerősítésével egy politikai egypártrendszer keretei között gazdasági pluralizmust alakítsanak ki. Ez nálunk ment a legjobban, de Moszkva sajnos elvágta. Kínában viszont ez megy most - erre utaltam.... (2008.01.13. 09:15) 047.
  • csodaszerva: Nohát, rám lehet szólni, ha túlterjednék, de félbevágnám az eszmecserét, ha most nem reagálnék. Véletlenül barátom Kínáról forgatott nemrég dokumentumfilmet, emígy foglalta össze: "Nem élnék ott, de eszméletlen. Kintről szánalmasnak tűnt minden itthon jelentősnek tartott aktuál közéleti probléma,... (2008.01.13. 00:34) 047.
  • orpheus: Azért arról, hogy a történelem mit választott, nem lehet ilyen könnyen beszélni. Senki sem tudja, mit hoz a jövő. Ráadásul a kádári modell sem szűnt meg, számosan (pl. Kopátsy) írják azt, hogy Kínában egy ehhez hasonló működik (virágzik?) A kapitalista szocializmus nekem is rendben van, amennyiben... (2008.01.13. 00:05) 047.
  • csodaszerva: A hajléktalan válaszhatja a múlt rendszert, csakhogy a történelem nem választotta a szocializmust; a csomós nyakú, használhtatlan zsiráf elvérzett az evolúciós küzdelemben. By the way, Kanadában nincsenek hajléktalanok, éljen a kapitalista szocializmus! (2008.01.12. 20:19) 047.
  • orpheus: A kádári időszak szakaszokra osztható. Nagyjából azt lehet mondani, hogy 1958-tól 1978-ig, azaz 30 évig volt jellemző az a létbiztonság, amiről beszéltem. Számos, itt nem részletezendő körülmény miatt, ez 78-tól egyre romlott, s ez egyenesen vitt 89-hez. Az, hogy ennek a biztonságnak minek mi vo... (2008.01.12. 19:11) 047.
  • csodaszerva: Tudtam, úgy tudtam, hogy lessssz benne nekem is hibám! Egyébként meg kontaktos az 's' betűm a billentyűzeten. A fenébe, nőtt egyet az orrom. Tudomásom szerint a létbiztonság ára a Kádár-rendszerben a rossz hatásfokú, államilag életben tartott vállalatok voltak, mely rendszer utópisztikus volta, é... (2008.01.12. 13:46) 047.
  • orpheus: Hello, a létbiztonság nem ábránd, hanem kézzelfogható valóság volt a Kádár-rendszerben. (Ez nem azt jelenti, hogy nem vihettek be a rendőrök, hanem pl. azt, hogy senki sem halt éhen, és mindenkinek volt munkája). Ha van időd, olvasd el Valuch Tibor: Hétköznapi élet Kádár János korában c. könyvét -... (2008.01.11. 21:35) 047.
  • Utolsó 20

005.

2007.03.02. 19:40 :: orpheus

Kaiser és a halálbüntetés
Nagyon kevesen élnek az országban olyanok, akik nem tudják: 2002. május 9-én, délben fegyveres férfiak behatoltak a móri Erste Bank-fiókba, s ott nyolc embert megöltek, miközben 7,3 millió Ft-ot zsákmányoltak. A tett egyik vélt elkövetőjét, Kaisert a lehető legnagyobb büntetéssel, életfogytiglani fegyházzal büntették. Nincs kétségem afelől, hogy ha az ítélet megszületésekor érvényben lett volna a halálbüntetés, akkor ezt kapta volna. Azt is nagyon sokan tudják, hogy mára kiderült: Kaiser Ede minden bizonnyal ártatlan, a színhely közelében sem volt az elkövetés időpontjában.
Kaiser vélhető ártatlansága újfent igazol egy régi álláspontot, amelynek kapcsán az európai kultúrkörben számos indulat keltődik, gyakran már csak az egyszerű felvetéskor is.
Arról van szó, hogy - szerencsére - egyre többek szerint a halálbüntetés eltörlése, illetve az eltörlés fenntartása nagyon fontos. Egyrészt azért, mert mindenkinek meg kell adni a társadalomba való visszatérés, és ezzel együtt a megbocsátás esélyét, másrészt azért, mert soha senkiről nem tudhatjuk biztosan, bűnös-e, sőt a bűnösség foka is vitatható.
Ezt a gondolatot nem csak az vallhatja, aki ismeri a kortárs filozófiát, és tudja, hogy a jelenvalólétben az ember folyamatos értelmezésre utalt/kárhoztatott, így bizonyosságról minden esetben csak relatív értelemben szólhatunk, hanem az is, aki logikusan gondolkodik. Logikus, hogy amit nem láttunk, arról nem tudunk a mindennapi nyelvhasználat szerinti értelemben sem biztos ítéletet mondani, s mivel a mai jogrendszerben csak az lehet bíró, aki nem látta az eseményeket (hiszen aki látta, az azonnal tanúvá válik, avagy áldozattá vagy vádlottá), ezért gyakorlatilag kizárt, hogy bármiféle biztos információnk legyen a történésekről.
Úgy gondolom, Kaiser ügye el kell, hogy gondolkodtassa a halálbüntetés visszaállítását szorgalmazókat, s újabb támaszt ad azoknak, akik nem akarják elvenni senki életét, semmilyen okból.


Szólj hozzá!

004.

2007.02.25. 23:59 :: orpheus

A pilóta és az átverés

A napokban rejtélyes, telefonos meghívást kaptam egy barátomtól. Meglepetést ígért vasárnap estére, s mivel én nagyon tisztelem őt, úgy gondoltam, otthonában tényleg egy olyan programmal vár, amely miatt egy rövid időre érdemes otthagynom feleségem és kétéves kisfiam. Mivel tudja, hogy rengeteg a munkám, és azt is tudja, hogy családszerető ember vagyok, biztos voltam benne: tudja azt is, nem kevés áldozat nekem váratlan rendezvényekre elmenni, s nem akar játszani a szűk szabadidőmmel.
Csalódnom kellett. Eddig - úgy érzem, jónak mondható - emberismeretem vagy szerencsém okán teljes mértékben sikerült elkerülnöm a különféle "multileveles" hálózatok bemutatóit, de most beleestem (pontosabban majdnem beleestem) a csapdába.
Aki ismeri Thomas Mann Mario és a varázsló c. novelláját, az el tudja képzelni, mire gondolok, amikor azt írom: egy Cipolla állt velem szemben, a varázsló lendületével, üres, néhol ijesztően buta szólamaival, de szerencsére nem azzal a mágikus erővel, ami a nagy olasz "Hagymát" jellemezte.
A hosszas, milliók könnyű megszerzéséről szóló bevezetés után nagyon lassan derült ki, miről van szó. Nekem és a néhány vendégnek be kellene lépnem egy hálózatba, amely termékeket értékesít. (Mivel sem sajtóperen nem kívánok résztvenni, sem reklámot nem akarok adni ennek a cégnek, nem nevezem meg, melyikről van szó). Ha sikeresen értékesítek, százalék üti a markom, s ha embereket "beszervezek" - persze vigyáznom kell arra, hogy ez ne valamiféle agressziónak tűnjék - szintén kapok plusz jövedelmet. A végén még azt is elérhetem, hogy munka nélkül ömlik a pénz a számlámra. Ujjé.
Lehet, hogy túl konzervatív vagyok (nem politikai értelemben!), de én munka nélkül nem akarok pénzt keresni. Sőt: kifejezetten élvezem azt, amikor egy-egy sok energiával elvégzett munkám sikeres lesz, s ezért rendesen megfizetnek. Ellenben rosszul érzem magam, ha nem jól elvégzett munkám után díjazni akarnak, olyan pedig sohasem fordult elő, hogy nem csináltam semmit, és ezért pénzt kaptam. Nem akarok magamból hőst faragni, meggyőződésem, hogy az emberek jelentős része ilyen. És pontosan azért, mert az emberek jelentős része ilyen, itt látszik ennek az egész multileveles akciózásnak a csődje is.
Mire is gondolok?
A rendszer láthatóan akkor tud működni, ha permanens bővülésben van. A tőkeinjekciók révén - amelyet a programcsomagokat és a termékeket megvásárló emberek pénze jelent - a rendszerben magasabban lévők több, az alacsonyabban lévők kisebb tőkéhez jutnak. Logikusan végiggondolható, hogy ebből két dolog következik. Egyrészt az, hogy ha nincs bővülés, lassan lelassul, majd leáll a rendszer. Ha megveszek egy mosóport 100 forintért, abból 70 forintot megkapnak a felettem lévők. Ha tőlem vesznek, akkor én kapok mondjuk 10 forintot. De ha nem vesznek tőlem legalább tizen, akkor nekem nem éri meg benne lenni. Minden bizonnyal ez az oka annak, hogy miként az már az előadásból is kiderült, nagyon erős a bennlévők felűlről való ösztönzése: szerezz embereket, különben kiesel a rendszerből. Profán emberhalászat - mondhatnám kicsit elvontabban. És itt, ezen a ponton jön a másik negatív tényező, ami logikusan következik a rendszerből. Az ember átalakulása. Az ember egy ilyen struktúra tagjaként elidegenedik saját világától. Hasonlóan, ahogy jó öreg Marx apánk mondotta vala a munkásról a 19. század közepén, a kapitalizmus térnyerését látva: a rendszer uralkodni kezd az ember felett. Egy idő után már a rendszer tagja nem barátként néz barátaira, hanem potenciális üzleti partnerként: még pontosabban úgy, mint a szekták tagjai. Beszervezhető vagy nem beszervezhető? Ezzel a rendszer tagja könnyen elveszítheti azokat a kapcsolatait, amelyeket sokszor hosszú éveken át épített, mindenféle pluszérdek nélkül.
Talán senki sem lepődik meg azon, hogy én - udvariasan kivárva az előadás végét - elköszöntem. Három órát vett el az életemből ez a "multilevel". Nem vagyok emiatt mérges, inkább csak szomorú. És persze csak reménykedni tudok abban, hogy barátaim mihamarabb visszatalálnak arra az ösvényre, amin korábbi életükben jártak, s amit a velem együtt a helyszínről elmenekülő ismerősöm oly pontosan kimondott: "pénzt keresni csak munkával lehet, és munkával érdemes..."

Szólj hozzá!

003.

2007.02.24. 00:29 :: orpheus

 

Posztmodern Philemon és Baucis

Ma este a Camponában megnéztük a Konyec - az utolsó csekk a pohárban című új, magyar filmet. A Rohonyi Gábor rendezte 100 perces magyar film az idei filmszemlén a diákzsüri különdíjasa lett.
A történetben hagyományos, gyakran alkalmazott kultúrtémák újraírása és keverése történik: nemcsak az ismertetésem címében is szereplő görög mítoszt figyelhetjük, hanem egy másikat is: a társadalmi elnyomottságot elviselni nem tudó, s ezellen lázadó ember több évezredes történetét is megelevenedni látjuk.
A helyszín Magyarország, Fejér megye, egy városi lakóház. A több, mint 80 éves Emil  (Keres Emil) és felesége, Hédi (Földi Teri)i nem tudják befizetni 80.000 forintos villanyszámlájukat, s megjön a végrehajtó. Emil végső kétségbeesésében előveszi az utolsó "fegyvert": beül húsz éve nem használt Csajkájába, és rabolni kezd. Nemsoká csatlakozik hozzájuk a neje is, s együtt folytatják.
A történet egybefonódik egy fiatal páréval: Ági (Schell Judit) és Andor (Schmied Zoltán) egy munkahelyen dolgozó rendőrök. Házasság előtt állnak, azonban a történet kezdetén éppen haragban vannak - Andor a legénybúcsúján kurtizánt fogadott, s erről felvételek készültek, amelyek az internetre is felkerültek. Ági ezután kidobta szerelmét. A két fiatal kapja a nyomozás feladatát, s a keresés közben magukra és egymáshoz találnak. A két öregtől megtanulják becsülni a másikat, s végül a sajnos túl könnyen sejthető is kiderül: Ági kéthónapos terhes, közös gyermekükkel.
Ez a film nem összetett filozófiai világával tűnik ki társai közül. Sőt, éppen az ellenkezője jellemzi - mégis azt gondolom, az ilyen filmeknek is van funkciója. Ez pedig az, hogy hagyományos vélekedéseket erősítenek meg: a mindennapok világában szükség van a másik tiszteletére, az odafigyelésre, a megbocsátásra.
Mindezen túl, ha volna szociális megalapozású filmtörténeti kánonunk, ott is egy apró lábjegyzet erejéig említésre méltó volna ez a film, hiszen bemutatja, milyen helyzetben lehetnek ma Magyarországon nyugdíjas emberek - a totális anyagi kiszolgáltatottságra hívja fel figyelmünket. Ezt szerencsére nem didaktikusan teszi, hanem leggyakrabban eleven humorral (külön kiemelendő az a jelenet, amikor az éppen üres bankba lépnek be, minden alkalmazotti ebédel, s tanácstalanságában a két rabló inkább odébbáll).
A film ezen kívül a magyar "médiavalóságot" is megmutatja: több tévécsatorna hírműsorait "idézve" mutatja, hogyan "zabálja fel" a Mass Media a történetet, s az így közvetített teleregény hogyan válik egy valóságosként, de abszurd rendezői fricskaként is felfogható nyugdíjas tiltakozási hullám alapjává.
Habár a film tele van közhelyes megoldásokkal (előre tudjuk például, hogy Ági terhessége összehozza a szétvált párt), a társadalmi problémák iránti erős érdeklődés, s még inkább azok nem tételszerű, hanem cselekményes bemutatása és a mítoszok újjáírása kapcsán ajánlható azoknak, akik ráérnek 100 percre.


Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása
Mobil