Kaiser és a halálbüntetés
Nagyon kevesen élnek az országban olyanok, akik nem tudják: 2002. május 9-én, délben fegyveres férfiak behatoltak a móri Erste Bank-fiókba, s ott nyolc embert megöltek, miközben 7,3 millió Ft-ot zsákmányoltak. A tett egyik vélt elkövetőjét, Kaisert a lehető legnagyobb büntetéssel, életfogytiglani fegyházzal büntették. Nincs kétségem afelől, hogy ha az ítélet megszületésekor érvényben lett volna a halálbüntetés, akkor ezt kapta volna. Azt is nagyon sokan tudják, hogy mára kiderült: Kaiser Ede minden bizonnyal ártatlan, a színhely közelében sem volt az elkövetés időpontjában.Kaiser vélhető ártatlansága újfent igazol egy régi álláspontot, amelynek kapcsán az európai kultúrkörben számos indulat keltődik, gyakran már csak az egyszerű felvetéskor is.Arról van szó, hogy - szerencsére - egyre többek szerint a halálbüntetés eltörlése, illetve az eltörlés fenntartása nagyon fontos. Egyrészt azért, mert mindenkinek meg kell adni a társadalomba való visszatérés, és ezzel együtt a megbocsátás esélyét, másrészt azért, mert soha senkiről nem tudhatjuk biztosan, bűnös-e, sőt a bűnösség foka is vitatható.Ezt a gondolatot nem csak az vallhatja, aki ismeri a kortárs filozófiát, és tudja, hogy a jelenvalólétben az ember folyamatos értelmezésre utalt/kárhoztatott, így bizonyosságról minden esetben csak relatív értelemben szólhatunk, hanem az is, aki logikusan gondolkodik. Logikus, hogy amit nem láttunk, arról nem tudunk a mindennapi nyelvhasználat szerinti értelemben sem biztos ítéletet mondani, s mivel a mai jogrendszerben csak az lehet bíró, aki nem látta az eseményeket (hiszen aki látta, az azonnal tanúvá válik, avagy áldozattá vagy vádlottá), ezért gyakorlatilag kizárt, hogy bármiféle biztos információnk legyen a történésekről.
Úgy gondolom, Kaiser ügye el kell, hogy gondolkodtassa a halálbüntetés visszaállítását szorgalmazókat, s újabb támaszt ad azoknak, akik nem akarják elvenni senki életét, semmilyen okból.
Kommentek