Ma este a Camponában megnéztük a Konyec - az utolsó csekk a pohárban című új, magyar filmet. A Rohonyi Gábor rendezte 100 perces magyar film az idei filmszemlén a diákzsüri különdíjasa lett.
A történetben hagyományos, gyakran alkalmazott kultúrtémák újraírása és keverése történik: nemcsak az ismertetésem címében is szereplő görög mítoszt figyelhetjük, hanem egy másikat is: a társadalmi elnyomottságot elviselni nem tudó, s ezellen lázadó ember több évezredes történetét is megelevenedni látjuk.
A helyszín Magyarország, Fejér megye, egy városi lakóház. A több, mint 80 éves Emil (Keres Emil) és felesége, Hédi (Földi Teri)i nem tudják befizetni 80.000 forintos villanyszámlájukat, s megjön a végrehajtó. Emil végső kétségbeesésében előveszi az utolsó "fegyvert": beül húsz éve nem használt Csajkájába, és rabolni kezd. Nemsoká csatlakozik hozzájuk a neje is, s együtt folytatják.
A történet egybefonódik egy fiatal páréval: Ági (Schell Judit) és Andor (Schmied Zoltán) egy munkahelyen dolgozó rendőrök. Házasság előtt állnak, azonban a történet kezdetén éppen haragban vannak - Andor a legénybúcsúján kurtizánt fogadott, s erről felvételek készültek, amelyek az internetre is felkerültek. Ági ezután kidobta szerelmét. A két fiatal kapja a nyomozás feladatát, s a keresés közben magukra és egymáshoz találnak. A két öregtől megtanulják becsülni a másikat, s végül a sajnos túl könnyen sejthető is kiderül: Ági kéthónapos terhes, közös gyermekükkel.
Ez a film nem összetett filozófiai világával tűnik ki társai közül. Sőt, éppen az ellenkezője jellemzi - mégis azt gondolom, az ilyen filmeknek is van funkciója. Ez pedig az, hogy hagyományos vélekedéseket erősítenek meg: a mindennapok világában szükség van a másik tiszteletére, az odafigyelésre, a megbocsátásra.
Mindezen túl, ha volna szociális megalapozású filmtörténeti kánonunk, ott is egy apró lábjegyzet erejéig említésre méltó volna ez a film, hiszen bemutatja, milyen helyzetben lehetnek ma Magyarországon nyugdíjas emberek - a totális anyagi kiszolgáltatottságra hívja fel figyelmünket. Ezt szerencsére nem didaktikusan teszi, hanem leggyakrabban eleven humorral (külön kiemelendő az a jelenet, amikor az éppen üres bankba lépnek be, minden alkalmazotti ebédel, s tanácstalanságában a két rabló inkább odébbáll).
A film ezen kívül a magyar "médiavalóságot" is megmutatja: több tévécsatorna hírműsorait "idézve" mutatja, hogyan "zabálja fel" a Mass Media a történetet, s az így közvetített teleregény hogyan válik egy valóságosként, de abszurd rendezői fricskaként is felfogható nyugdíjas tiltakozási hullám alapjává.
Habár a film tele van közhelyes megoldásokkal (előre tudjuk például, hogy Ági terhessége összehozza a szétvált párt), a társadalmi problémák iránti erős érdeklődés, s még inkább azok nem tételszerű, hanem cselekményes bemutatása és a mítoszok újjáírása kapcsán ajánlható azoknak, akik ráérnek 100 percre.
Kommentek