Orpheus naplója

A napokban rejtélyes, telefonos meghívást kaptam egy barátomtól. Meglepetést ígért vasárnap estére, s mivel én nagyon tisztelem őt, úgy gondoltam, otthonában tényleg egy olyan programmal vár, amely miatt egy rövid időre érdemes otthagynom feleségem és kétéves kisfiam. Mivel tudja, hogy rengeteg a munkám, és azt is tudja, hogy családszerető ember vagyok, biztos voltam benne: tudja azt is, nem kevés áldozat nekem váratlan rendezvényekre elmenni, s nem akar játszani a szűk szabadidőmmel.
Csalódnom kellett. Eddig - úgy érzem, jónak mondható - emberismeretem vagy szerencsém okán teljes mértékben sikerült elkerülnöm a különféle "multileveles" hálózatok bemutatóit, de most beleestem (pontosabban majdnem beleestem) a csapdába.
Aki ismeri Thomas Mann Mario és a varázsló c. novelláját, az el tudja képzelni, mire gondolok, amikor azt írom: egy Cipolla állt velem szemben, a varázsló lendületével, üres, néhol ijesztően buta szólamaival, de szerencsére nem azzal a mágikus erővel, ami a nagy olasz "Hagymát" jellemezte.
A hosszas, milliók könnyű megszerzéséről szóló bevezetés után nagyon lassan derült ki, miről van szó. Nekem és a néhány vendégnek be kellene lépnem egy hálózatba, amely termékeket értékesít. (Mivel sem sajtóperen nem kívánok résztvenni, sem reklámot nem akarok adni ennek a cégnek, nem nevezem meg, melyikről van szó). Ha sikeresen értékesítek, százalék üti a markom, s ha embereket "beszervezek" - persze vigyáznom kell arra, hogy ez ne valamiféle agressziónak tűnjék - szintén kapok plusz jövedelmet. A végén még azt is elérhetem, hogy munka nélkül ömlik a pénz a számlámra. Ujjé.
Lehet, hogy túl konzervatív vagyok (nem politikai értelemben!), de én munka nélkül nem akarok pénzt keresni. Sőt: kifejezetten élvezem azt, amikor egy-egy sok energiával elvégzett munkám sikeres lesz, s ezért rendesen megfizetnek. Ellenben rosszul érzem magam, ha nem jól elvégzett munkám után díjazni akarnak, olyan pedig sohasem fordult elő, hogy nem csináltam semmit, és ezért pénzt kaptam. Nem akarok magamból hőst faragni, meggyőződésem, hogy az emberek jelentős része ilyen. És pontosan azért, mert az emberek jelentős része ilyen, itt látszik ennek az egész multileveles akciózásnak a csődje is.
Mire is gondolok?
A rendszer láthatóan akkor tud működni, ha permanens bővülésben van. A tőkeinjekciók révén - amelyet a programcsomagokat és a termékeket megvásárló emberek pénze jelent - a rendszerben magasabban lévők több, az alacsonyabban lévők kisebb tőkéhez jutnak. Logikusan végiggondolható, hogy ebből két dolog következik. Egyrészt az, hogy ha nincs bővülés, lassan lelassul, majd leáll a rendszer. Ha megveszek egy mosóport 100 forintért, abból 70 forintot megkapnak a felettem lévők. Ha tőlem vesznek, akkor én kapok mondjuk 10 forintot. De ha nem vesznek tőlem legalább tizen, akkor nekem nem éri meg benne lenni. Minden bizonnyal ez az oka annak, hogy miként az már az előadásból is kiderült, nagyon erős a bennlévők felűlről való ösztönzése: szerezz embereket, különben kiesel a rendszerből. Profán emberhalászat - mondhatnám kicsit elvontabban. És itt, ezen a ponton jön a másik negatív tényező, ami logikusan következik a rendszerből. Az ember átalakulása. Az ember egy ilyen struktúra tagjaként elidegenedik saját világától. Hasonlóan, ahogy jó öreg Marx apánk mondotta vala a munkásról a 19. század közepén, a kapitalizmus térnyerését látva: a rendszer uralkodni kezd az ember felett. Egy idő után már a rendszer tagja nem barátként néz barátaira, hanem potenciális üzleti partnerként: még pontosabban úgy, mint a szekták tagjai. Beszervezhető vagy nem beszervezhető? Ezzel a rendszer tagja könnyen elveszítheti azokat a kapcsolatait, amelyeket sokszor hosszú éveken át épített, mindenféle pluszérdek nélkül.
Talán senki sem lepődik meg azon, hogy én - udvariasan kivárva az előadás végét - elköszöntem. Három órát vett el az életemből ez a "multilevel". Nem vagyok emiatt mérges, inkább csak szomorú. És persze csak reménykedni tudok abban, hogy barátaim mihamarabb visszatalálnak arra az ösvényre, amin korábbi életükben jártak, s amit a velem együtt a helyszínről elmenekülő ismerősöm oly pontosan kimondott: "pénzt keresni csak munkával lehet, és munkával érdemes..."