Ma délután került sor a rákospalotai Csokonai Művelődési Házban a Magyarországi Alternativ Színházi Központ Színházi Szaktevékenységeket Támogató Egyesület (MASZK) és a Magyarországi Tolókocsi Alapítvány (MATOA) közös, jótékonysági rendezvényére. Sajnos az időpont nem volt a legmegfelelőbb: a budapestiek nagyrésze ilyenkor a plázákban sorban áll, és bosszankodik az árakon. Ennek ellenére több, mint százan, főként nyugdíjasok figyelték a főleg operett- és musical-darabokból álló estet.A szervezők elmondták, hogy a MASZK a befolyt összeg feléből a pályakezdő színészeket, a MATOA a bevétel másik feléből pedig a közintézményeket fogja támogatni, kerekesszék-adomány formájában. A fellépők az esten ingyen adták elő produkcióikat, amiért külön köszönet illeti őket.
A kétfelvonásos est egyöntetűen magas színvonalú volt, ezt biztosította az, hogy népszerű és kiemelkedő művészek léptek föl, Felföldi Anikótól Pécsi Ildikóig, Hegyi Barbarától Hegedűs D. Gézáig, Szolnoki Tibortól Zsadon Andreáig.
A színészek közül nekem legjobban Hegyi Barbara és Hegedűs D. Géza tetszett. Hegyi fellépésével, különleges hangjával, arcjátékával kiragyogott: akinek eddig nem volt világos, az most megérthette, hogy miért egészen kivételes értéke ő a magyar színjátszásnak. Hegedűs nagy rutinnal és alázattal szerepelt, pontosan annyit és azt adva, amennyi egy ilyen matinén kell.
A Szolnoki-Zsadon páros mindent kihozott abból a műfajból, amely egyébként tőlem rendkívül távol áll. Szinte folyamatos taps kísérte hosszú (de nem túl hosszú), egyfelvonásos operett- és sanzonestjüket. Még én is tapsoltam néha, pedig ennél a műfajnál ezt korábban lehetetlennek gondoltam...
És még nem is beszéltem a konferansziéról. Mivel egyik legjobb barátomról van szó, engedtessék meg az elfogultság (kissé emelkedetten fogalmazva:) Selmeczi Tibor vicceivel és bökverseivel szokás szerint előkészítette a nézőket a szórakozásra, s közben a közélet feszültségeiről sem hallgatott, de ezeket humorral oldotta fel, átvezetvén a nézőt a zavaros külvilágból a virtuális világ harmóniájába. (Legalább ott béke van...)

Karácsony előtt még azok is többet gondolnak az adakozásra, akiknek amúgy ez kevesebbet jut eszükbe. Nagyon jó, hogy akadnak olyan emberek is, akik nem csak gondolnak erre, hanem tesznek is azért, hogy egyes embereknek könnyebb legyen. Mindezek okán cikkem zárásaként köszönet illeti a MASZK és a MATOA szervezőit - igazi példát mutattak ennek a sok szempontból megosztott, rohanó, a másik emberre nem figyelő magyar világban.