Áldásadás a vonaton
Aki a cím alapján Adyra gondol, annak csalódnia kell. Sokkal kevésbé magasztos témáról lesz szó: a vonatokról - igaz, ezek Ady több versében is előfordulnak, ám sohasem úgy, ahogyan én szeretnék most erről szólni. Más kor, más kultúra.
Amióta - már több mint egy éve - minden nap vonattal járok dolgozni, volt időm tanulmányozni a közlekedési állapotokat, mind hajnalban, mind kora reggel.
Idén nyáron vonalunkra (Barosstelep-Déli p.u.) új, Stadler-vonatok érkeztek, s ezzel ugrásszerűen javult a közlekedési kényelem. Sajnos ez rövid ideig tartott: a múlt héten visszatértek a régi kocsik - rebesgetik, hogy azért, mert albertfalvi gyerekek belőttek egy szélvédőt, s a MÁV kivonta a vonalról a modern vagonokat. Érdekesség, hogy a kalauzok semmit nem tudnak, bárkit kérdezek a Stadlerek budafoki jövőjéről, zavart dadogás vagy hallgatás a válasz.
Visszatértünk tehát a magyar valóságba. A kocsik kívül-belül graffitisek, szűkek, koszosak, büdösek - s vagy forróak vagy hűtőszekrény-hidegek. Ha nem vigyázunk, könnyen elér az "áldásadás": kabátra ragadt festék (egyébről ne is beszéljünk) vagy megfázás formájában. Emlékszem, nyáron sokat olvashattunk arról, hogy a MÁV nagy energiát fektet a vonatok tisztaságára, valami kft-t is megbíztak ezzel - nos, ebből semmit nem látni, ez határozottan kijelenthető.
A borzalmas állapotokat látva eszébe jut az embernek: vajon mekkora hitele van azon sztrájkolóknak, akik egyébként így végzik a munkájukat?
Kommentek