Szolgáltatás és lelkiismeret
A tegnapi Heti Hetesben szokatlanul nagy vita tanúja lehetett a néző. A "casus belli" az volt, hogy egy fehérvári gyógyszertárban a patikus nem ad ki fogamzásgátlót, mert hitével összeegyeztethetetlennek tartja a védekezést.
Az erről szóló vitában több vélemény hangzott el, de ezek között markánsan kibontakozott kettő: Alföldi Róbert a szabadsággal érvelve azt mondta, hogy ha feltünteti a gyógyszerész a bolt ajtaján azt, hogy kiket miért nem szolgál ki, megteheti - legföljebb tönkremegy. Hernádi és Gálvölgyi azzal érvelt, hogy ez egy szolgáltatás, amely nem keverhető hit-szempontokkal.
A Heti Hetesre a szereplők előre készülnek, napokkal korábban megkapják a híreket. Úgy látom, a probléma nem is merült volna fel, ha egyesek veszik a fáradságot, és megnézik a magyar gyógyszerészek kamarájának etikai kódexét, amely irányadó minden magyar patikusnak. E kódex II. 4-es pontjában a következőt írja: "A gyógyszerész a gyógyszer kiadását csak a jogszabályokban meghatározott esetekben tagadhatja meg". Úgy gondolom, a beszéd világos: a gyógyszerész ma Magyarországon nem keverheti szakmájával össze a lelkiismereti kérdéseket. Minden olyan gyógyszert ki kell adnia, amelyet az orvos felír, s ha nincs raktáron, be kell szereznie.
A gyógyszerész akciója újabb szomorú példája annak, amit egyszerűen az emberek "meghülyülésének" nevezhetünk. Egyre többször látjuk a mai magyar világunkban azt, hogy hitbéli meggyőződések belekeverednek olyan munkatevékenységekbe, amelyeknek a hithez semmi közük. Le kell szögezni: az orvos nem választhatja meg, hogy megműti-e ateista betegét, a pap nem tagadhatja meg senkitől az utolsó kenet és a feloldozás megadását, aki azt kéri, a tanárnak minden hallgatót le kell vizsgáztatnia abból a tananyagból, amelyet megtanított. És a sor a végtelenségig folytatható. Erről írott és íratlan törvények egyaránt szólnak.
A modern, demokratikus társadalmakban a hitbéli meggyőződés magánügy, ahogy a politikai meggyőződés is. Természetesen befolyásolja a mindennapi munkát, de szempontjai nem válhatnak a választás szempontjaivá. Sajnálatos, hogy Magyarországon ezt újra és újra hangsúlyozni kell, elsősorban azért, mert egyes politikai erők arra törekszenek, hogy a hatalom átvétele avagy megtartása érdekében saját értékrendjüket ráerőltessék az emberekre. Ezért arra törekszenek, hogy az élet minden területén jelentkezzen a megosztás, a diszkrimináció, a jobb-rosszabb ember distinkció. Az ilyen gondolkodás messze áll attól a demokratikus gondolkodástól, amelyért a rendszerváltás idején sokan küzdöttek, s mily érdekes: mégis sokan ösztönzik ezt azok közül, akik hajdan éppen a szakmaiság szabad tereiért küzdöttek...
Kommentek