Apu a játszón
Ahogy növekszik Marci fiam, egyre többet kell vinni a játszótérre, hadd szokja a közösséget. A játszótér remek alkalom nemcsak a többi gyerek, hanem az apukák tanulmányozására is.
Elsősorban is megállapítható, hogy Magyarország még abban a tekintetben is feudális ország, hogy a gyerekeket nem az apák viszik a játszóra. Legyen az hétköznap vagy ünnepnap, az anyukák túlnyomó többségben vannak - csapatokba verődve beszélgetnek oviról-bölcsiről, hányásról, gyógyszerekről, lázról, a természetes vagy császáros szülésről. Politikai és tévéműsor ritkán kerül elő - itt minden a babák körül forog, és különben is, kit érdekel Orbán Viktor, amikor féláron van pelus a Kenguru Kidben. Ezekbe a beszélgetésekbe a férfiember nem tud belekapcsolódni, ezért általában nem is szól semmit, többnyire kukán üldögél a gyerek környékén. És nagyon fontos: férfi férfival játszótéren nem beszélget, mert az túl nőies... ezért marad a hallgatás, éljen Tacitus.
Az apukák száma vasárnap növekszik jelentősen: részint az elvált apák ekkor látják a gyerekeket, részint anyuka vasárnapi ebédet főzve kihajtja a család többi részét, így apuci kénytelen-kelletlen kijön a játszóra a gyerekkel.
De kik is vagyunk mi, apukák? Lássunk néhány típust!
Dö bizniszmen a játszón sem teszi le a telefont. Kidüllesztett hassal, egy vagy két telefonnal ""dolgozik", lehetőleg a játszótér közepén körbe-körbe sétálva. Gyakran öltönyben van, ami a homokozónál különösen ideális. Nagyon fontos, hogy minden szem rászegeződjön, ezért sztentori hangon üvölt és gesztikulál. A gyerek általában jól elvan nélküle, s ez nem is baj, mert ha beleavatkozna a játékba, minden bizonnyal csak sírás lenne a vége. Amikor befejeződött a századik beszélgetés, felkapja a gyereket, és rohan vele haza.
Lazaman a gyerektől jó messze üldögél, gyakran újságot olvas, vagy csak vakarózik és várja, hogy mielőbb hazamehessen. A rosszabbja még cigizik is. Csak akkor figyel a gyerekre, ha az leesik valahonnan, vagy valakivel verekedésbe keveredik. Szemlátomást nem tud mit kezdeni a gyerekkel, de nyilván szeret azzal eldicsekedni, milyen jó apa.
Oviapu fixa ideája, hogy játszani kell a gyerekkel. Ezért folyton piszkálja, kérdezgeti, szórakozik a homokozólapáttal, homokvárat épít, feladatokat oszt. Gyermeke megadóan tűri apucit - neki ilyen jutott. Néha kicsit elfordul, ne lássák, kivel jött.
Rögeszmés fater (ez vagyok én is) egyfolytában izgul. Ha a gyerek felmászik valamire, egyből ott terem, és figyelmezteti a veszélyre. Ha a gyermek csak egy olyan mozdulatot tesz, ami veszélyes lehet, azonnal ott terem és vagy megmenti, vagy ismét figyelmezteti. Rögeszmés fater élete szenvedés, mert folyton mindenféle bajban látja a csemetét, aki persze vígan növekszik, és általában furcsán tekintget a folyton nyüzsgő apjára. Néha hálából megöleli - "na ne izgulj fater, azért jó vagy nálam". Ezt én nagyon szeretem.
Dö Szportszmen. Melegítőben érkezik a melegítős gyerekkel. Futnak néhány kört, dobálják a lasztit, frizbiznek. Lazán lenyomnak hat kör csúszdát, majd izmoznak egyet a mászókán. Amikor továbbgörögnek, minden más apa a saját satnya testére gondol, és feljebb húzza a melegítő zippzárját...
Az idegember. Ő a feszültséget vezeti le a gyereken. Általában hatvanadik beosztott valahol, de csak azért, mert a főnökei nem ismerik fel, hogy okosabb, mint ők. Ezért élete szenvedés, s ezt úgy torolja meg a világon, hogy a gyerekével egyfolytában ordít, néha meg is veri. Ettől a gyerek még vadabb, és a kisebbeken tölti ki a bosszúját. Ha idegembert látsz, vidd el a gyereked, mert vagy a gyerek lesz megverve, vagy az apuka - általad...
Ha valaki arra gondol, hogy a felsorolt típusok között nagyon jelentős értékkülönbségek vannak, az téved. A gyerek szempontjából egyik sem jó.
Ezen kívül csak egy közös bennünk, apukákban: próbálkozunk, és veszítünk. Ugyanis ha anya megjelenik, mindjárt elvesztjük érdekességünket, s visszatérhetünk mániáinkhoz. Hogy aztán a játszón majd néhány nap múlva ismét folytassuk ott, ahol abbahagytuk.
Kommentek