Galádmese
Aki alkalomadtán vagy rendszeresen elköveti azt a hibát, hogy Hír Tv-t néz, gyakran találkozhat Borbás Mária sorozatával, a Családmesével. Szombaton (augusztus 12-én) mivel jobb programom éppen nem adódott, én is megnéztem egy részt, amely a Tillai családot, Pécs 20. századi kultúrájának egyik legfontosabb családját mutatta be. A Tillaiaknál van építész, zeneszerző-karvezető, magánénektanár, történész és designer – mindegyikük más világ, más történet. A jó műsorvezetőnek csak hagynia kellett volna, hogy egymásnak adják a történeteket, már ebből egy remek egy óra kerekedett volna. Borbás Mária azonban mindenáron fel akart tűnni, s ezzek tönkretette saját műsorát. A feltűnési vágyat mutatta az általa alkalmazott „dress code” – azaz egyszerűen és magyarul: teljesen máshogy volt felöltözve, mint vendégei – különösen a modern napszemüveg volt vicces az öltönyös-zakós, illetve kosztümös idős emberek mellett. Ennél is zavaróbb volt azonban az ordenáré integetés és harsogás, amellyel a nem egyszer igen szellemes történeteket fogadta. Mindez kiegészült a benfenteskedő, fontoskodó utalásokkal, amelyek a műsor nyilvánvalóan előre megbeszélt menetére vonatkoztak – például a bilin Mereskovszkijt olvasó későbbi építészre, az 1958-ban megszüntetett pécsi kamarakórusra. Teljesen világos, hogy riportalanyai a kerekasztalnál mindenféle exhibicionista utalás nélkül tartották volna magukat az előre megbeszélt rendhez, hiszen rendkívül intelligens emberek szerepeltek a műsorban.
A végére hagytam a „vörös farkat”: természetesen Borbásnak minden műsorban – így itt is – bizonyítania kell jobboldali elkötelezettségét. Ehhez most azt választotta, hogy az 1958-as időszak Kádár-rendszerét egybemosta a Rákosiéval, és alig leplezetten arra próbálta rávenni egyik riportalanyát, hogy sokkal rosszabbat mondjon a konszolidáció első éveiről, mint amilyennek ő azt valójában gondolta. Riportalanya azonban nem ment bele a csőbe, csendesen és kiegyensúlyozottan mesélte el a történetét, ezzel is jelezve a történelmi traumák feldolgozásának egy másik, eredményesebb útját. Ez pedig a csendes, szélsőségektől mentes elemzésé, amely a Borbás-féle alkatoktól erősen idegen.
Kommentek