Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Kommentek

  • tesz-vesz: sajnálom milyen támadások voltak? (2010.01.21. 13:56) 050.
  • Medgyesi Éva: Én is sajnálom a blog megszűntét, hiányozni fog. De talán majd "máskor, jobb időben". (2008.02.12. 16:38) 050.
  • Laari: Sajnálom. Ritka (és tiszteletreméltó) dolog ma, hogy valaki névvel, címmel, telefonszámmal mutatkozik meg a netes világban - de azt hiszem, szükségtelen is: nicknéven úgyanúgy fölvállalhatja az ember önmagát, nickneve alapján (ami sokaknál a kezdetektől állandó) úgyanúgy ismerik és azonosítják...... (2008.01.20. 12:20) 050.
  • Laari: Márai nem hallhatott a kivezényelt integetőkről?-lehetetlen, ez már nagyon régi találmány. Bizakodó módon azt hiszem, az emberek többsége természetesnek éli meg valamely nemzethez való tartozását, s nem gondolja, hogy magyarnak/szlováknak/németnek, stb. lenni dicsőség - bár néhány hatalomvágyó őr... (2008.01.19. 21:34) 049.
  • orpheus: Laarinak: azért érdekes, amit írsz, mert ezen keresztül is meg tudom mutatni Márai elképesztő elfogultságát. Ugyanezen, idézett könyv Úton a Felvidékre c. írásában a következő szerepel: "Nem túlzok, ha azt állítom, amire a személyes tapasztalás késztet, hogy Rozsnyó és Kassa környékén a lakosság m... (2008.01.19. 12:46) 049.
  • orpheus: Enoknak: igen, ez a kassai bevonuláskor született szöveg. Márai ekkoriban volt igazán Horthy-rajongó, de korábbi, a Horthy-rendszert bíráló írásáról nem tudok - ez nem azt jelenti, hogy nincs, hiszen Márai erősen grafomán volt, életműve egy ember számára gyakorlatilag elolvashatatlan. A modernizá... (2008.01.19. 12:34) 049.
  • Laari: Ez talán csak az én tapasztalásom: az általános vélekedéssel szemben a visszacsatolt területeken élő magyarok nem "fölszabadítókként" fogadták Horthyékat - legalábbis a Csallóközben. Családom ott élt-él, és a mai napig "magyar megszállásként" emlegetik a bécsi döntés következményét...a leszármaz... (2008.01.18. 13:57) 049.
  • Laari: Az "új" választók világképét tekintve - ami önhibájukon kívül igencsak kiforratlan - sajnos nagyon igazad lehet, ráadásul ez a korosztály minden időben fogékony a populizmusra. A balliberális oldal egyáltalán nem , vagy töketlenül (bocs) kommunikál velük (is), leider... Persze, én megyek szava... (2008.01.18. 13:23) 049.
  • Enok mester: Köszönöm az idézetet. Árnyalja a bennem lévő Márai-képet, azonban azt se szabad felejteni, hogy a revíziót szinte az egész ország, a rezsim ellenzéke is támogatta, illetve ünnepelte - Márai kassaiként különösen. Horthy népszerűsége a bécsi döntések nyomán az egekbe szökött - gondolom, az idézet ak... (2008.01.18. 07:59) 049.
  • orpheus: Laarinak: én sem látom elsöprőnek az igényt egy tekintélyuralmi rendszerre, erősödésről írtam, amit szerintem az is okoz, hogy 1994-ben még nagyon sokan éltek, akik emlékeztek a Horthy-korra, ma viszont sokkal kevesebben. Ellenben számosan lettek választókorúak azok, akik természetesen nem éltek e... (2008.01.18. 00:15) 049.
  • orpheus: Enok mesternek: Márai Horthy-rajongó publikációi megtalálhatók pl. az Ajándék a végzettől című kötetben (Helikon, 2004). Csak egy példa a Horthy Miklós három útja című írásából: "Az elmúlt húsz esztendőben sokan és sokat gondoltak arra, mit érezhet az ember, akit végzete és nagyszerű hivatása eg... (2008.01.17. 23:59) 049.
  • Laari: Nem tudom, valóban elsöprő-e az igény ma Magyarországon egy tekintélyuralmi rendszer eljövetelére -, úgy emlékszem, 1994-ben a gazdasági bajok mellett az is okozta az Antall-kormány bukását, hogy sokaknak a Horthy-korszakot idézte vissza a sok bokacsattogtató gyászhuszár. Napjainkban a (szélső)... (2008.01.17. 20:59) 049.
  • Enok mester: Bevallom, Márai említésén meglepődtem. Herczeg Ferenc, ő igen - de Márai mint a Horthy-rendszer híve, vagy mint írod: "rajongó"? Szerintem ez csak utólagos mázolmány azon utcai könyváruspultok jóvoltából, ahol egymás mellett szerepelnek Wass-sal. Márai az európai polgári attitűd híve volt, ez hián... (2008.01.17. 14:55) 049.
  • orpheus: Akkor elmondom, mire utaltam. Kádár és közgadászai azzal próbálkoztak 68 után, hogy a magánszféra felerősítésével egy politikai egypártrendszer keretei között gazdasági pluralizmust alakítsanak ki. Ez nálunk ment a legjobban, de Moszkva sajnos elvágta. Kínában viszont ez megy most - erre utaltam.... (2008.01.13. 09:15) 047.
  • csodaszerva: Nohát, rám lehet szólni, ha túlterjednék, de félbevágnám az eszmecserét, ha most nem reagálnék. Véletlenül barátom Kínáról forgatott nemrég dokumentumfilmet, emígy foglalta össze: "Nem élnék ott, de eszméletlen. Kintről szánalmasnak tűnt minden itthon jelentősnek tartott aktuál közéleti probléma,... (2008.01.13. 00:34) 047.
  • orpheus: Azért arról, hogy a történelem mit választott, nem lehet ilyen könnyen beszélni. Senki sem tudja, mit hoz a jövő. Ráadásul a kádári modell sem szűnt meg, számosan (pl. Kopátsy) írják azt, hogy Kínában egy ehhez hasonló működik (virágzik?) A kapitalista szocializmus nekem is rendben van, amennyiben... (2008.01.13. 00:05) 047.
  • csodaszerva: A hajléktalan válaszhatja a múlt rendszert, csakhogy a történelem nem választotta a szocializmust; a csomós nyakú, használhtatlan zsiráf elvérzett az evolúciós küzdelemben. By the way, Kanadában nincsenek hajléktalanok, éljen a kapitalista szocializmus! (2008.01.12. 20:19) 047.
  • orpheus: A kádári időszak szakaszokra osztható. Nagyjából azt lehet mondani, hogy 1958-tól 1978-ig, azaz 30 évig volt jellemző az a létbiztonság, amiről beszéltem. Számos, itt nem részletezendő körülmény miatt, ez 78-tól egyre romlott, s ez egyenesen vitt 89-hez. Az, hogy ennek a biztonságnak minek mi vo... (2008.01.12. 19:11) 047.
  • csodaszerva: Tudtam, úgy tudtam, hogy lessssz benne nekem is hibám! Egyébként meg kontaktos az 's' betűm a billentyűzeten. A fenébe, nőtt egyet az orrom. Tudomásom szerint a létbiztonság ára a Kádár-rendszerben a rossz hatásfokú, államilag életben tartott vállalatok voltak, mely rendszer utópisztikus volta, é... (2008.01.12. 13:46) 047.
  • orpheus: Hello, a létbiztonság nem ábránd, hanem kézzelfogható valóság volt a Kádár-rendszerben. (Ez nem azt jelenti, hogy nem vihettek be a rendőrök, hanem pl. azt, hogy senki sem halt éhen, és mindenkinek volt munkája). Ha van időd, olvasd el Valuch Tibor: Hétköznapi élet Kádár János korában c. könyvét -... (2008.01.11. 21:35) 047.
  • Utolsó 20

044.

2007.12.15. 18:48 :: orpheus

Kellemes délután a Csokonaiban

Ma délután került sor a rákospalotai Csokonai Művelődési Házban a Magyarországi Alternativ Színházi Központ Színházi Szaktevékenységeket Támogató Egyesület (MASZK) és a Magyarországi Tolókocsi Alapítvány (MATOA) közös, jótékonysági rendezvényére. Sajnos az időpont nem volt a legmegfelelőbb: a budapestiek nagyrésze ilyenkor a plázákban sorban áll, és bosszankodik az árakon. Ennek ellenére több, mint százan, főként nyugdíjasok figyelték a főleg operett- és musical-darabokból álló estet.A szervezők elmondták, hogy a MASZK a befolyt összeg feléből a pályakezdő színészeket, a MATOA a bevétel másik feléből pedig a közintézményeket fogja támogatni, kerekesszék-adomány formájában. A fellépők az esten ingyen adták elő produkcióikat, amiért külön köszönet illeti őket.
A kétfelvonásos est egyöntetűen magas színvonalú volt, ezt biztosította az, hogy népszerű és kiemelkedő művészek léptek föl, Felföldi Anikótól Pécsi Ildikóig, Hegyi Barbarától Hegedűs D. Gézáig, Szolnoki Tibortól Zsadon Andreáig.
A színészek közül nekem legjobban Hegyi Barbara és Hegedűs D. Géza tetszett. Hegyi fellépésével, különleges hangjával, arcjátékával kiragyogott: akinek eddig nem volt világos, az most megérthette, hogy miért egészen kivételes értéke ő a magyar színjátszásnak. Hegedűs nagy rutinnal és alázattal szerepelt, pontosan annyit és azt adva, amennyi egy ilyen matinén kell.
A Szolnoki-Zsadon páros mindent kihozott abból a műfajból, amely egyébként tőlem rendkívül távol áll. Szinte folyamatos taps kísérte hosszú (de nem túl hosszú), egyfelvonásos operett- és sanzonestjüket. Még én is tapsoltam néha, pedig ennél a műfajnál ezt korábban lehetetlennek gondoltam...
És még nem is beszéltem a konferansziéról. Mivel egyik legjobb barátomról van szó, engedtessék meg az elfogultság (kissé emelkedetten fogalmazva:) Selmeczi Tibor vicceivel és bökverseivel szokás szerint előkészítette a nézőket a szórakozásra, s közben a közélet feszültségeiről sem hallgatott, de ezeket humorral oldotta fel, átvezetvén a nézőt a zavaros külvilágból a virtuális világ harmóniájába. (Legalább ott béke van...)

Karácsony előtt még azok is többet gondolnak az adakozásra, akiknek amúgy ez kevesebbet jut eszükbe. Nagyon jó, hogy akadnak olyan emberek is, akik nem csak gondolnak erre, hanem tesznek is azért, hogy egyes embereknek könnyebb legyen. Mindezek okán cikkem zárásaként köszönet illeti a MASZK és a MATOA szervezőit - igazi példát mutattak ennek a sok szempontból megosztott, rohanó, a másik emberre nem figyelő magyar világban.

2 komment

043.

2007.12.14. 09:30 :: orpheus

Miért nem nézek magyar női kézilabdát?

Amióta a sport eseményeit követem, nagy rajongója vagyok a magyar női kézilabdának is. A nyolcvanas évek elején már kilenc-tízévesen nagy szurkolója voltam a Csík János vezette válogatottnak (amelyben többek között olyan extraklasszisok játszottak, mint Gódorné, Sterbinszky, Angyal Éva), s később is nagy érdeklődéssel figyeltem a meccseiket. Egészen Atlantáig. Ekkor világossá vált számomra az, ami az azóta eltelt tizenegy évben egyre többek meggyőződése lett: ez a csapat nem tud világversenyt nyerni. Jó, jó, tudom, egyszer Romániában, szoros küzdelemben EB-t nyert a Kökény-féle generáció, mégis azt mondom, ez kivételes esetnek tekinthető. A döntő mérkőzéseket sorra elbukják, holott - és ez a legszomorúbb - rendre jobbak ellenfeleiknél, azaz látványosabban és gyorsabban játszanak (mindebből látszik az is, hogy számomra a "jobbság" kritériuma nem az eredményesség, hanem a látvány és a lehetőségek kialakításának száma).

Mi lehet az ok? Miért történik évről-évre új generációkkal ugyanaz? Igaz volna a mitikus gondolkodásra hajlamos embereknél rendre felbukkanó "magyar átok"-gondolat?

Úgy vélem, hiba volna azt mondani, hogy a "magyar átok" csak egy mítosz. Úgy gondolom, a "magyar átok" egy olyan fogalom, amelyet mindig újra és újra "töltenek" a társadalmi történések, azaz létező dolog. Ha nem is arról van szó, hogy valami istenség megbüntetné a magyarokat, akiknek ezért ártatlanul vagy éppenséggel korábbi tetteik miatt bűnhődni kell, azért az elmondható, hogy a "magyar átok" létezik: mi magunk csináljuk magunknak.

Miről van szó? A mai magyar társadalom megörökölte a Kádár-rendszertől azt a szokást, hogy az emberek nagyrésze éppen csak addig szeret dolgozni, amíg azzal átcsusszan az elvárások felett. A minimálisan elvártnál jobb munkát végző pedig gyanússá válik: törtetőnek, strébernek nevezik, s ijedtséget vált ki. Az a jó, aki teljesít, de nem törekszik mindig a maximumra. Éppen ezért a munkaintenzitás és a hozzátartozó figyelem a magyaroknál rendkívül hullámzó. Hosszabb koncentrációs időszakokat hosszabb félgőzös időszakok követik - s így a teljesítmény is változó, amit nehezen tud pótolni az általában jó kompetenciák megléte.

(Ellenvetésként felhozható, hogy a multik világa nem ilyen, Magyarországon sem. Igaz, ezzel egyetértek. Főleg a magyar fiatalok jól képzett része tud egy nyugati munka-trendnek megfelelni, ezt aláírom. Ez a csoport azonban nem éri el a munkavállalók 10%-át sem, így inkább csak színezi a palettát.)

Ha valaki ezt megérti, akkor kulcsot kap a magyar sportolók teljesítményéhez is. Ritka kivételektől eltekintve (s ezek is zömmel Nyugaton szocializálódtak) sportolóink csak akkor képesek világszínvonalú teljesítményre, ha képességeik messze kiemelik őket a mezőnyből (tipikus példa a vizilabda válogatott). Sportolóink zöme csak annyi munkát végez el, amennyi ahhoz szükséges, hogy jobb legyen társainál - a maximumra törés a "fanatikusok" sajátja (az idősebbek közül sokan emlékezhetnek a futósávon, becseréléséhez nagy spintekkel melegítő, olimpiai bajnok Bene Ferenc magyar nézők általi "hülyebené"-zésére). Ez az állóvíz kritikus helyzetekben azonnal jelentkezik - pontosan ott találtatunk könnyűnek, ahol a folyamatos maximumra törekvők legyőznek minket.

Mi a teendő? Azt gondolom, hogy a szociálpszichológiai jellemzők nagyon lassan változnak, dacolnak az idővel. Mégis lehet személyes feladatunk: a "saját kertjeink művelése", azaz a saját munkánk mindig maximumra törekvő ellátása.

Szólj hozzá!

042.

2007.12.13. 11:51 :: orpheus

Áldásadás a vonaton

Aki a cím alapján Adyra gondol, annak csalódnia kell. Sokkal kevésbé magasztos témáról lesz szó: a vonatokról - igaz, ezek Ady több versében is előfordulnak, ám sohasem úgy, ahogyan én szeretnék most erről szólni. Más kor, más kultúra. 

Amióta - már több mint egy éve - minden nap vonattal járok dolgozni, volt időm tanulmányozni a közlekedési állapotokat, mind hajnalban, mind kora reggel.

Idén nyáron vonalunkra (Barosstelep-Déli p.u.) új, Stadler-vonatok érkeztek, s ezzel ugrásszerűen javult a közlekedési kényelem. Sajnos ez rövid ideig tartott: a múlt héten visszatértek a régi kocsik - rebesgetik, hogy azért, mert albertfalvi gyerekek belőttek egy szélvédőt, s a MÁV kivonta a vonalról a modern vagonokat. Érdekesség, hogy a kalauzok semmit nem tudnak, bárkit kérdezek a Stadlerek budafoki jövőjéről, zavart dadogás vagy hallgatás a válasz.

Visszatértünk tehát a magyar valóságba. A kocsik kívül-belül graffitisek, szűkek, koszosak, büdösek - s vagy forróak vagy hűtőszekrény-hidegek. Ha nem vigyázunk, könnyen elér az "áldásadás": kabátra ragadt festék (egyébről ne is beszéljünk) vagy megfázás formájában. Emlékszem, nyáron sokat olvashattunk arról, hogy a MÁV nagy energiát fektet a vonatok tisztaságára, valami kft-t is megbíztak ezzel - nos, ebből semmit nem látni, ez határozottan kijelenthető.

A borzalmas állapotokat látva eszébe jut az embernek: vajon mekkora hitele van azon sztrájkolóknak, akik egyébként így végzik a munkájukat?

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása