Ez a gőzös a jövőből jött...

(Koltai Róbert: Megy a gőzös...)

Koltai új filmje jól illeszkedik a rendező "szórakoztató-történelmi" filmjeinek sorába, amelyet a felejthetetlen Sose halunk meg... indított el, s a felejthető Szamba, illetve a még felejthetőbb Csocsó és a Világszám! folytatott. A Megy a gőzös... az eddigieknél egy kissé korábbra nyúlik vissza: a Horthy-korszak falusi, „csonka”-Magyarországában játszódik.

Ez a film a felületes szemlélőnek jól sikerült "lopások" sorozata, azaz - enyhébben fogalmazva: -  sikeres témákat kever össze, s mindezt megspékeli remek színészekkel, így szinte garantált a teli kassza. Van itten elég direkt Indul a bakterház...-parafrázis, Kusturica Macskajaj-hangulata, történés-elemek a Legényanyából s számos, ezektől a színészektől megszokott gag-elem (Koltai elharapott mondatvégei, Pogány Judit jajgatása, stb.)

Azonban ez a film sokkal több hagyományok és megszokott gesztusok szimpla összekeverésénél. Egyrészt azért, mert az egész történetet egy "szakrális" esemény szervezi: a Barcikai Ősanyát viszik (vinnék) körbe az országban, vonaton. Ezt szervezi az egyre zavarodottabb miniszter (Jordán Tamás), s az Ősanyát szállító vonatot őrzi a két darutollas csendőr (Pindroch Csaba és Szabó Győző). Ezen a vonaton utazik még a vajda is (Csuja Imre), hogy méltó kérőnek adhassa csodaszép leányát (Egres Katinka).

A vidám filmet nézve az ember egyre jobban elkomorul. A főleg jól, ritkábban kevéssé jól sikerült poénok mögött egyre inkább látszani kezd egy érdekes „vonat”-kozás (hogy ezzel a harmatgyenge szójátékkal éljek). Ez a gőzős és a körülötte zajló események egy olyan, hierarchikus világot mutatnak meg, amelyben mindenki hazug szerepeket játszik, s kőkeményen érvényesíti elnyomó hatalmát, ha erre lehetőség adódik. Így tesz a bakter, a csendőr, a pap, s adott helyzetekben a vajda is – ebben a világban szilárd a rend, de ez a rend velejéig hazug.

Ezt felismerve válhat a film komédiából realisztikus filmmé. Nem arról van szó, hogy ez a másfél órás etűd a jelenünk világát mutatja be, hanem arról, hogy ez a film a jövőt is festi. Azt a Magyarországot, ahol a komikus vezér irányította országban az egyház és a magát nemzeti klisékkel megfestő elit szövetségben vezeti a településeket, s miközben ezek az emberek tökéletesen tisztában vannak élethazugságaikkal, tudják: megélhetésük záloga az üres, feudális szabályok elfogadása. A kettős életet élő embereknél már csak az „ünnepeik” komikusabbak, amelyeket nemzeti klisékkel, de a személyes hatalom megerősítése érdekében buzgón szerveznek meg.

Ha ezt végiggondoljuk, azt is láthatjuk: Koltai komédiája két világot leplez le: a Horthy-múltét, amelyet a működő szocializmus démonivá festése miatt hajlamosak vagyunk elfelejteni, s a jövőét, amelyet – ha a dolgok így mennek tovább – a nevetséges, minden gesztusában hazug Orbán fog uralni.

Miben bízhatunk: talán abban, hogy a vonat késni fog, esetleg kisiklik…