Kiegyezés bulvármódra
Június 4-én, hétfőn a TV2 kereskedelmi tévécsatorna bemutatta Frei Tamás új műsorát. A Frei Dosszié-sorozat ezúttal magyar témát választott, olyat, amelyről minden bizonnyal legtöbbet beszélnek ma az országban. A témaválasztás alapján dicséret illeti a riportert, hiszen a jó riporter mindig arról beszél, amiről a legtöbb ember, illetve arról, ami a legtöbbeket érdekelhet.
Amennyire jó volt a tárgyválasztás, olyan rossz volt a megközelítés, s ez elrontotta az egész műsort.
Miről is van szó? Természetesen a több mint egyórás műsor témája Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor elmérgesedett politikai viszonya volt, amely szekértáborokra osztja az országot. Nyilvánvalóan legalább négy ilyen jelentős szekértábor van: egyre többen vannak, akik kiábrándulnak a politikából, és úgy döntenek, hogy visszahúzódnak civil világukba. Olyannyira, hogy szavazni sem mennek el. Mások kitartanak Gyurcsány reformjai mellett. Megint mások Orbán Viktorban látják a megoldást, s sajnos egyre bővül azok száma is, akiknek még a jobboldal vezére is „puha” – erősödik a szélsőjobb.
Frei műsora az apolitikus gondolkodást erősítette fel azzal, hogy a két politikai vezetőt egy kalap alá vette. Frei ezzel óriási hibát követett el. A két vezető politikust ugyanis nem lehet egy kalap alá venni, szinte egyetlen szempontból sem.
Nézzük is néhány példával, hogy miért:
- Gyurcsány és Orbán a kommunista nómenklatúra emberei voltak a rendszerváltás idején, de nagy a különbség abban, hogy előbbi ezt sohasem tagadta, sőt nyíltan beszél róla, utóbbi azonban mélyen hallgat politikai szocializációjáról.
- Gyurcsány nem a politikai hatalomban gazdagodott meg, szemben Orbánnal, akit éppen ez tett gazdaggá.
- Gyurcsány a teljes magyar népesség miniszterelnökének vallja magát, Orbán jó magyarokra és rossz magyarokra osztja a lakosságot.
- Gyurcsány a kampányban számos beválthatatlan ígéretet fogalmazott meg. Hazudott az embereknek. Orbán a kampányban háromszor annyi beválthatatlan ígéretet fogalmazott meg az embereknek, azaz háromszor annyit hazudott az embereknek. Ehhez képest úton-útfélen Gyurcsányt hazugozza le.
- Gyurcsány politikai ellenfeleit nem tekinti ellenségnek, számos esetben jelezte, tárgyalni kíván velük, s nem hagyja el a parlamenti üléstermet, ha azok felszólalnak. Orbán ellenfelét annyira gyűlöli, hogy a nemzet ellenségének tekinti: nem kíván vele egy levegőt szívni, ha felszólal, egész frakciója kivonul a Parlamentből.
- Gyurcsány politikai beszédeiben egy modern, „blairiánus” nyelvet használ. Ennek tézisei vitathatók, de tagadhatatlan: jól követhető, racionális, modern, szociáldemokrata programról van szó. Orbán politikai beszédei metaforákkal és szimbólumokkal telítettek, amelyek jelentése nagyon gyakran még nagyjából sem egyértelműsíthető. Gyurcsány tehát elsősorban az emberek értelmére apellál, Orbán az érzelmekre.
Úgy vélem, a néhány példa pontosan mutatja a két politikus közötti jelentős különbséget. Ezek fényében a Frei-féle megközelítés rendkívül hibásnak látszik, és nem csak hibásnak, hanem akár öngyilkosnak is mondható. Mire gondolok? Amennyiben a demokratikus gondolkodású szavazók jelentős számban nem mennek el választani, az urnáknál a nem demokratikusok „maradnak”. Ez pedig azzal jár, hogy a szélsőjobb fog 2010-ben Magyarországon kormányt alakítani (követve a lengyel példát). Ekkor viszont Frei Tamás médiája, a kereskedelmi csatornák világa jelentős támadások kereszttüzébe kerül, s nem kétséges, sok csatorna „bedobja majd a törölközőt”.
Frei műsora tehát mind a közvélemény számára, mind saját mediális világa számára rendkívül káros. Kíváncsian várom, hogy erre mikor jönnek rá a TV2-nél…
Kommentek