Agyfogyás
A TV2-n éppen a felénél tart az új valóságshow, mely a Nagy Fogyás nevet viseli. A játék szabályai egyszerűek: két csapat - egy-egy szakember vezetésével - verseng egymással, s amelyik a hét folyamán kevesebbet fogyott, abból egy játékost a társak kiszavaznak.
A játékot látván ismét kiderül a régi igazság: nem mindig a legegyszerűbb út a legjobb. Sőt, itt úgy látszik, éppen az egyszerűségben rejlik a probléma: magában a versenyben.
Teljesen világos, hogy minden ember fogyása egyéni utat követ. Ezt személyes példámmal is tudom igazolni: 2004 januárjától ugyanezen év nyarának közepéig 43 kilót (129-ről 85-re) fogytam le azzal a módszerrel, hogy ebéd után semmit nem ettem, s egyre többet mozogtam. Ez a módszer azonban nem ajánlható például a cukorbetegeknek, akiknek minden napszakban kell enniük. Az, aki szereti a salátákat, egészen másképp tud fogyni, mint az, aki nehéz húsételekhez szokott. Az, aki keveset eszik reggelire, másképp fogy, mint az, aki ekkor eszik a legtöbbet. Van, aki imád mozogni, de van olyan is, aki kimozdíthatatlan a tévé elől.
Nem kell hozzá sok "sütnivaló" (mondhatnám, ha ez a kifejezés nem hangozna kissé bizarr módon ennél a témánál), hogy az ember megállapíthassa: a személyes fogyások összemérhetetlenek. Éppen ezért teljesen feleslegesnek látszik a kilók számával versenyeztetni az embereket, hiszen nem az a lényeg, hogy ki mennyit fogyott, hanem az, hogy hogyan érzi magát, és az orvosok milyennek látják a szervezete működését.
Ebből az utóbbiból következik az, hogy az egyedül legitim fogyásverseny szerintem azon alapulhatna, hogy egy független orvos-pszichológus team minden héten megállapítja, ki mennyire került közel az egészségeshez fizikailag és mentálisan. Azonban itt is adódna az a probléma, hogy egy jó állapothoz való közeljutás semmit nem árul el arról, hogy az elért súlyt meddig tartják meg, mert igazán ez a lényeg.
A TV2 versenye pontosan az ellenkezőjét éri el annak, mint amire kitalálták. A túlsúlyos emberek szemét a mérlegre irányítja, s így a súlycsökkenés hajszolása közben pontosan arról feledkeznek meg, amiről az egész szól: a saját testi és lelki harmónia megtalálásáról.
A TV2-n éppen a felénél tart az új valóságshow, mely a Nagy Fogyás nevet viseli. A játék szabályai egyszerűek: két csapat - egy-egy szakember vezetésével - verseng egymással, s amelyik a hét folyamán kevesebbet fogyott, abból egy játékost a társak kiszavaznak.
A játékot látván ismét kiderül a régi igazság: nem mindig a legegyszerűbb út a legjobb. Sőt, itt úgy látszik, éppen az egyszerűségben rejlik a probléma: magában a versenyben.
Teljesen világos, hogy minden ember fogyása egyéni utat követ. Ezt személyes példámmal is tudom igazolni: 2004 januárjától ugyanezen év nyarának közepéig 43 kilót (129-ről 85-re) fogytam le azzal a módszerrel, hogy ebéd után semmit nem ettem, s egyre többet mozogtam. Ez a módszer azonban nem ajánlható például a cukorbetegeknek, akiknek minden napszakban kell enniük. Az, aki szereti a salátákat, egészen másképp tud fogyni, mint az, aki nehéz húsételekhez szokott. Az, aki keveset eszik reggelire, másképp fogy, mint az, aki ekkor eszik a legtöbbet. Van, aki imád mozogni, de van olyan is, aki kimozdíthatatlan a tévé elől.
Nem kell hozzá sok "sütnivaló" (mondhatnám, ha ez a kifejezés nem hangozna kissé bizarr módon ennél a témánál), hogy az ember megállapíthassa: a személyes fogyások összemérhetetlenek. Éppen ezért teljesen feleslegesnek látszik a kilók számával versenyeztetni az embereket, hiszen nem az a lényeg, hogy ki mennyit fogyott, hanem az, hogy hogyan érzi magát, és az orvosok milyennek látják a szervezete működését.
Ebből az utóbbiból következik az, hogy az egyedül legitim fogyásverseny szerintem azon alapulhatna, hogy egy független orvos-pszichológus team minden héten megállapítja, ki mennyire került közel az egészségeshez fizikailag és mentálisan. Azonban itt is adódna az a probléma, hogy egy jó állapothoz való közeljutás semmit nem árul el arról, hogy az elért súlyt meddig tartják meg, mert igazán ez a lényeg.
A TV2 versenye pontosan az ellenkezőjét éri el annak, mint amire kitalálták. A túlsúlyos emberek szemét a mérlegre irányítja, s így a súlycsökkenés hajszolása közben pontosan arról feledkeznek meg, amiről az egész szól: a saját testi és lelki harmónia megtalálásáról.
Kommentek