Naptár

december 2016
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

Kommentek

  • tesz-vesz: sajnálom milyen támadások voltak? (2010.01.21. 13:56) 050.
  • Medgyesi Éva: Én is sajnálom a blog megszűntét, hiányozni fog. De talán majd "máskor, jobb időben". (2008.02.12. 16:38) 050.
  • Laari: Sajnálom. Ritka (és tiszteletreméltó) dolog ma, hogy valaki névvel, címmel, telefonszámmal mutatkozik meg a netes világban - de azt hiszem, szükségtelen is: nicknéven úgyanúgy fölvállalhatja az ember önmagát, nickneve alapján (ami sokaknál a kezdetektől állandó) úgyanúgy ismerik és azonosítják...... (2008.01.20. 12:20) 050.
  • Laari: Márai nem hallhatott a kivezényelt integetőkről?-lehetetlen, ez már nagyon régi találmány. Bizakodó módon azt hiszem, az emberek többsége természetesnek éli meg valamely nemzethez való tartozását, s nem gondolja, hogy magyarnak/szlováknak/németnek, stb. lenni dicsőség - bár néhány hatalomvágyó őr... (2008.01.19. 21:34) 049.
  • orpheus: Laarinak: azért érdekes, amit írsz, mert ezen keresztül is meg tudom mutatni Márai elképesztő elfogultságát. Ugyanezen, idézett könyv Úton a Felvidékre c. írásában a következő szerepel: "Nem túlzok, ha azt állítom, amire a személyes tapasztalás késztet, hogy Rozsnyó és Kassa környékén a lakosság m... (2008.01.19. 12:46) 049.
  • orpheus: Enoknak: igen, ez a kassai bevonuláskor született szöveg. Márai ekkoriban volt igazán Horthy-rajongó, de korábbi, a Horthy-rendszert bíráló írásáról nem tudok - ez nem azt jelenti, hogy nincs, hiszen Márai erősen grafomán volt, életműve egy ember számára gyakorlatilag elolvashatatlan. A modernizá... (2008.01.19. 12:34) 049.
  • Laari: Ez talán csak az én tapasztalásom: az általános vélekedéssel szemben a visszacsatolt területeken élő magyarok nem "fölszabadítókként" fogadták Horthyékat - legalábbis a Csallóközben. Családom ott élt-él, és a mai napig "magyar megszállásként" emlegetik a bécsi döntés következményét...a leszármaz... (2008.01.18. 13:57) 049.
  • Laari: Az "új" választók világképét tekintve - ami önhibájukon kívül igencsak kiforratlan - sajnos nagyon igazad lehet, ráadásul ez a korosztály minden időben fogékony a populizmusra. A balliberális oldal egyáltalán nem , vagy töketlenül (bocs) kommunikál velük (is), leider... Persze, én megyek szava... (2008.01.18. 13:23) 049.
  • Enok mester: Köszönöm az idézetet. Árnyalja a bennem lévő Márai-képet, azonban azt se szabad felejteni, hogy a revíziót szinte az egész ország, a rezsim ellenzéke is támogatta, illetve ünnepelte - Márai kassaiként különösen. Horthy népszerűsége a bécsi döntések nyomán az egekbe szökött - gondolom, az idézet ak... (2008.01.18. 07:59) 049.
  • orpheus: Laarinak: én sem látom elsöprőnek az igényt egy tekintélyuralmi rendszerre, erősödésről írtam, amit szerintem az is okoz, hogy 1994-ben még nagyon sokan éltek, akik emlékeztek a Horthy-korra, ma viszont sokkal kevesebben. Ellenben számosan lettek választókorúak azok, akik természetesen nem éltek e... (2008.01.18. 00:15) 049.
  • orpheus: Enok mesternek: Márai Horthy-rajongó publikációi megtalálhatók pl. az Ajándék a végzettől című kötetben (Helikon, 2004). Csak egy példa a Horthy Miklós három útja című írásából: "Az elmúlt húsz esztendőben sokan és sokat gondoltak arra, mit érezhet az ember, akit végzete és nagyszerű hivatása eg... (2008.01.17. 23:59) 049.
  • Laari: Nem tudom, valóban elsöprő-e az igény ma Magyarországon egy tekintélyuralmi rendszer eljövetelére -, úgy emlékszem, 1994-ben a gazdasági bajok mellett az is okozta az Antall-kormány bukását, hogy sokaknak a Horthy-korszakot idézte vissza a sok bokacsattogtató gyászhuszár. Napjainkban a (szélső)... (2008.01.17. 20:59) 049.
  • Enok mester: Bevallom, Márai említésén meglepődtem. Herczeg Ferenc, ő igen - de Márai mint a Horthy-rendszer híve, vagy mint írod: "rajongó"? Szerintem ez csak utólagos mázolmány azon utcai könyváruspultok jóvoltából, ahol egymás mellett szerepelnek Wass-sal. Márai az európai polgári attitűd híve volt, ez hián... (2008.01.17. 14:55) 049.
  • orpheus: Akkor elmondom, mire utaltam. Kádár és közgadászai azzal próbálkoztak 68 után, hogy a magánszféra felerősítésével egy politikai egypártrendszer keretei között gazdasági pluralizmust alakítsanak ki. Ez nálunk ment a legjobban, de Moszkva sajnos elvágta. Kínában viszont ez megy most - erre utaltam.... (2008.01.13. 09:15) 047.
  • csodaszerva: Nohát, rám lehet szólni, ha túlterjednék, de félbevágnám az eszmecserét, ha most nem reagálnék. Véletlenül barátom Kínáról forgatott nemrég dokumentumfilmet, emígy foglalta össze: "Nem élnék ott, de eszméletlen. Kintről szánalmasnak tűnt minden itthon jelentősnek tartott aktuál közéleti probléma,... (2008.01.13. 00:34) 047.
  • orpheus: Azért arról, hogy a történelem mit választott, nem lehet ilyen könnyen beszélni. Senki sem tudja, mit hoz a jövő. Ráadásul a kádári modell sem szűnt meg, számosan (pl. Kopátsy) írják azt, hogy Kínában egy ehhez hasonló működik (virágzik?) A kapitalista szocializmus nekem is rendben van, amennyiben... (2008.01.13. 00:05) 047.
  • csodaszerva: A hajléktalan válaszhatja a múlt rendszert, csakhogy a történelem nem választotta a szocializmust; a csomós nyakú, használhtatlan zsiráf elvérzett az evolúciós küzdelemben. By the way, Kanadában nincsenek hajléktalanok, éljen a kapitalista szocializmus! (2008.01.12. 20:19) 047.
  • orpheus: A kádári időszak szakaszokra osztható. Nagyjából azt lehet mondani, hogy 1958-tól 1978-ig, azaz 30 évig volt jellemző az a létbiztonság, amiről beszéltem. Számos, itt nem részletezendő körülmény miatt, ez 78-tól egyre romlott, s ez egyenesen vitt 89-hez. Az, hogy ennek a biztonságnak minek mi vo... (2008.01.12. 19:11) 047.
  • csodaszerva: Tudtam, úgy tudtam, hogy lessssz benne nekem is hibám! Egyébként meg kontaktos az 's' betűm a billentyűzeten. A fenébe, nőtt egyet az orrom. Tudomásom szerint a létbiztonság ára a Kádár-rendszerben a rossz hatásfokú, államilag életben tartott vállalatok voltak, mely rendszer utópisztikus volta, é... (2008.01.12. 13:46) 047.
  • orpheus: Hello, a létbiztonság nem ábránd, hanem kézzelfogható valóság volt a Kádár-rendszerben. (Ez nem azt jelenti, hogy nem vihettek be a rendőrök, hanem pl. azt, hogy senki sem halt éhen, és mindenkinek volt munkája). Ha van időd, olvasd el Valuch Tibor: Hétköznapi élet Kádár János korában c. könyvét -... (2008.01.11. 21:35) 047.
  • Utolsó 20

050.

2008.01.19. 21:15 :: orpheus

Búcsú a blogtól

Azt terveztem, hogy a blogom egy év után, 2008. február 23-án ér majd véget. Ez egy hónappal előrébb jött, s ennek nem az az oka, hogy ez az ötvenedik, azaz "kerek számú" írás. Ez csak egy jó alkalom a befejezésre.
Amikor elkezdtem a blogolást, azt gondoltam, hogy megteheti az ember, hogy a magyarországi virtuális térben saját arcát, személynevét vállalva elmondja a véleményét. Akkor is megteheti ezt, ha nagyon  karakteresen szólal meg, nemcsak az esztétikai és mindennapi ("semleges"), hanem akár politikai-közéleti kérdésekben is. Tévedtem. Ezt ma Magyarországon nem lehet büntetlenül megtenni.
Nem lehet, mert ha az ember ennyire nyíltan vállalja önmagát, akkor mindig akadnak majd olyanok, akik nemcsak a véleményét, hanem a személyét is támadják. Sőt: nemcsak a személye kerül célpontba, hanem munkája és a magánélete is. Ezen a ponton pedig bölcs dolog megállni, és azt mondani: máskor, jobb időben kell folytatni.
Sokat vívódtam azon is, hogy a blogot megsemmisítsem-e. Úgy döntöttem, hogy ez teljesen felesleges, hiszen amit leírtam, azért vállalom a felelősséget bárki előtt. Sőt: ha a blog elérhető marad, akkor megakadályozom azt, hogy "szövegváltozatai" szülessenek. Éppen ezért ez a blog itt marad (egészen addig, amíg a blog.hu létezni fog) egyfajta virtuális temetőként, mementójául egy kísérletnek, ami kudarcot vallott. De ez a blog legalább annyira egy magyarországi korszak mementója is lesz, amelyben a vélemény nyílt felvállalása olyan támadásoknak teszi ki az embert, amelyek a sokszorosát jelentik azon vélemények erősségének, amelyek esetleg bánthattak másokat, sérthettek érzékenységeket.
Végezetül nagyon köszönöm azoknak, akik rendszeresen olvasták a blogot, s azoknak még inkább, akik korrekt stílusban véleményt írtak írásaimról.
Aki a továbbiakban szeretne még tőlem olvasni, annak ajánlom már megjelent cikkeimet és könyveimet, s azokat az írásokat, amelyek reményeim szerint nyomtatásban megjelennek tőlem ezen a csodálatos nyelven. Azon a nyelven, amelynek művelői ma végzetesen megosztottak, miközben sokszor észre sem veszik, hogy ugyanazon a nyelven beszélnek.

3 komment

049.

2008.01.17. 00:15 :: orpheus

Egy francia balösszekötő emlékiratai - a jelennek
(Aurélien Sauvageot: Magyarországi életutam)

Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy 2006 óta Magyarországon növekszik az igény arra, hogy egy tekintélyuralmi politika hatalomra jusson. Egyre többen vannak, akik úgy gondolják, végre "rendezni kell közös dolgainkat", s egy szilárd erkölcsi alapú,  határozott, "nemzeti elkötelezettségű" vezetőnek kell irányítania hazánkat. Ő majd hosszabb távon megoldja a posztmodern, globális kultúrából fakadó idegesítő sokszólamúságot,  az egész nemzet számára világos, közös célokat nyújt.  Aki ilyesmire vágyakozik, (s természetesen annak is, aki ettől irtózik) fontos hangsúlyozni, hogy ilyen rendszer létezett már Magyarországon, s vezetőjét Horthy Miklósnak hívták.
Horthyról és koráról ma számos tudományos és áltudományos értelmezés áll rendelkezésre (legújabb tudományos-ismeretterjesztő összefoglalóként a Rubicon 2007. októberi száma ajánlható), memoárok tucatjai, filmek és újságok szólnak erről a világról. Az azonban ritka, hogy egy művelt, felvilágosult nyugati értelmiségi, aki majd egy évtizedig itt élt, nyilvánít véleményt, s hasonlítja össze ezt a világot a korabeli nyugati, demokratikus világgal.
Aurélien Sauvageot francia nyelvész majd tíz évet töltött az Eötvös Kollégium vendégtanáraként Magyarországon a húszas évek elejétől a harmincas évek elejéig. Így saját szemével ismerte meg ezt a világot, s írta meg róla 1987-ben ma ismét aktuális memoárját. Sauvageot szenvedélyesen kutatta a magyar kultúrát - matuzsálemi korú élete végéig több száz cikke és tanulmánya jelent meg kultúránkról, nyelvünkről, irodalmunkról, s emellett fordítóként és szótáríróként is kiemelkedő volt.
Milyen is volt ez a Horthy-világ egy nyugati tudós szemével? Talán a legfontosabb kifejezés a könyvből az "1789 előtti". A fiatal francia nyelvész megdöbbenve tapasztalta, hogy ezt az országot szinte érintetlenül hagyta a francia forradalom modernizációs szelleme. Horthy rendszere bár színleg demokratikus volt, s nagy erővel reklámozta ezt Nyugaton, a demokrácia számos alapfeltételét nem teljesítette. Nem létezett szabad választás, hiszen vidéken az emberek még általában mindig "közfelkiáltással" szavaztak; a hivatalos szóbeli és írásbeli kommunikáció "dress code"-jában, de még az annál könnyedebb társasági életben is a címek, rangok alapján osztályozták az embereket (holott már a 150 évvel korábban élt Bessenyei is élénken parodizálta ezt a szokást). Az államot egy arisztokrata-nemesi-nagypolgári elit vezette, amely semmiféle engedményt nem akart adni a többi rétegnek: nem történt meg a valódi földreform, s nem javult jelentősen a munkásság és a nők helyzete sem. Nem véletlen, hogy a kor szinte minden jelentős magyar értelmiségije kritikus volt ezzel a rendszerrel szemben - ma sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a kor politikai palettáján nemcsak a kommunisták és a szocdemek, hanem a népiek és a kisgazdák is baloldalinak számítottak, s mélyen elítélték a Horthy-féle "méltóságos uramozós", "kéhlek alássanos" világot.
Nehéz eldönteni, hogy a francia tudós a kül- vagy a belpolitikát tartja-e rosszabbnak könyvében. Számos vicces, de egyben elkeserítő történet olvasható a memoárban az elcsatolt területek mielőbbi visszaszerzésének lázában égő, vak magyar diplomáciáról. Példaként említhető a rövid gondolatmenet a még ma is sok helyen mitikus alakként kezelt Rothermere angol lordról, aki valójában egy bulvármédia-birodalom feje volt, s olvasóit egy cseppet sem érdekelte Magyarország - ehhez képest a magyar vezetés a nemzet megmentőjét látta benne. Elképesztő és szánalmas olvasni a nyugati politikusok és újságírók mindenféle körültekintés nélküli meghívásáról, etetéséről-itatásáról, az országban való körbevezetésükről, amelyet a vendégek élveztek, de közülük a többség átlátott a szitán, s ennek hazatérvén hangot is adott.
A néhány jól tartott és kellőképpen elvakult rajongótól (a legismertebbek közül kiemelendő Márai vagy Herczeg Ferenc) eltekintve minden felelős gondolkodó látta, hogy a társadalmi reform elmaradása és a rossz diplomácia valamikor katasztrófába sodorja hazánkat - ennek azonban kevesen mertek hangot adni, hiszen nem egy esetben komoly retorziókra számíthattak. A kritikus hang a harmincas évek elejétől mert felerősödni, összefüggésben a gazdasági válság kibontakozásával.
Sauvageot könyvében egy percig sem titkolja - ő baloldali, szocialista ember. És ez természetesen egyáltalán nincs ellentétben a hazafias elkötelezettséggel: büszke a francia világ modern, felvilágosodott, republikánus értékeire, s ennek "magasából" nézi az erősen elmaradott, feudális rendőrállam-Magyarországot. Szocialista gondolkodása nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a hivatalos kormánypropaganda elfogadása helyett kijár a külvárosokba és a falvakba a valódi gondokat látni, hanem abban is, hogy mélyen elítéli az álerkölcsösség és áltisztelet végletekig szabályozott világát, a felvilágosult értelmiségi fanyar humorával leleplezve a rangok előtt hajbókoló, vagy a saját természetes szenvedélyeiket és vágyaikat eltitkoló embereket.
A szerző a korabeli magyar világ egyik legnagyobb mételyéről, az antiszemitizmusról sem hallgat. Szól a zsidó hallgatók egyetemekről történő kirekesztéséről, a zsidó vagy annak látszó vendégek egyes éttermekből való kiküldéséről, a vallás számos hivatalos helyen történő nyilvántartásáról, stb. stb. Ezeket a példákat látva világos, hogy a zsidóellenesség mindennapos probléma volt ebben a világban, de erről beszélni nem lehetett, hiszen a hivatalos propaganda azonnal letagadta ennek bármiféle létezését is.
Aki azt gondolja, hogy Sauvageot a felsorolt problémák, "fejlődési rendellenességek" miatt mélyen lenézi a magyarokat, hatalmasat téved. Nyelvünket, költészetünket, prózairodalmunk számos szerzőjét, haza- és vendégszeretetünket, egzotikus paraszti világunkat, konyhánkat nagyon nagyra tartja. Ez azonban nem feledteti vele azt, hogy demokrácia és a kisebbségek megértése nélkül nincs szabad élet, s azt sem, hogy a patriotizmus nem egyenlő sem a nacionalizmussal, sem a sovinizmussal.
Megfontolt, bölcs szavait olvasva az ember a jelenkorról is elgondolkodhat, s mérlegelheti,  milyen világra is kellene vágynia ma, a 21. század elejének Magyarországán, s milyen világ eljöveteléért nem szabad szurkolni.

10 komment

048.

2008.01.11. 08:28 :: orpheus

Nagy veszteség a BKV-nál?

Aki rendszeresen jár fővárosi tömegközlekedéssel, tapasztalhatja, hogy az elmúlt évben számos pozitív változás történt (ez sajnos az összképet nem javítja jelentősen). Mindjárt 2007 elején ilyennek volt mondható az, hogy a metróállomások kijáratából eltüntek a kalauzok, és átkerültek a bejáratokhoz. Ez azért jó, mert így nem a régi rendszerre emlékeztető "büntetés-logika" érvényesült a kalauzok részéről, hanem a "megelőzés-logika". Ez pedig azért jobb, mert nagyon sok esetben az utas valóban elfeledkezett a jegykezelésről, otthonhagyta a bérletét, vagy nem vette észre, hogy lejárt, s még büntetés nélkül korrigálhatott. Sokan pedig meg sem próbáltak bliccelni, a 2-3 ellenőrt látva.

Szintén ilyen, egyértelműen pozitív vonatkozásnak látom a GPS-es buszkijelző-rendszert, s remélem, hogy minél szélesebb területen terjed majd el (nemcsak a Batthyány téren és környékén működik majd.) Ugyanígy kifejezetten pozitív, hogy végre a következő metró és földalatti érkezési idejét írják ki (pontosabban azt, hogy mikor, hány perc múlva jön a következő), így az ember dönthet, hogy végigolvassa a cikket, amit elkezdett, lebonyolít egy rövid telefonbeszélgetést, avagy vár a következő kocsira.

Mindenképpen kiemelendő érték az egyesített bérlet bevezetése is. Ezzel a Volánbusz, a MÁV és a BKV járatain Budapest határain belül egyaránt utazhatunk - így juthatunk el pl. a Déliből Budafokra 15, Nagytéténybe 20 perc alatt, nem különösebben jelentős utazási költségnövekedéssel.

Nem látszik ilyen sikeresnek, sőt: komoly blamázs lehetőségét hordozza az új bérletkonstrukció. Itt nem elsősorban arra célzok (bár célozhatnék), hogy 9010 forint a felnőtt, egyesített bérlet, hanem arra, hogy a pénztáraknál tollal írják az alkalmazottak az érvényességi időpontokat a szelvényre. Ez minden bizonnyal azzal jár majd, hogy élelmes utasok kiradírozzák a hónapokat, s a következőt írják be, amikor a bérlet lejár. Úgy gondolom, hogy ezellen egy régi "trükkel" lehetne védekezni: minden hónap szelvényének más színűnek kellene lennie. Szintén nem volna rossz megoldás valamilyen chip szerelése a bérletbe, amelyet egy automata érzékelne a belépéskor. Ennek költségei azonban bizonyosan sokkal többek, mint amennyit a BKV megengedhet magának.

Mindezek okán marad a reménykedés: az új bérletkonstrukció nem okoz jelentős bevételkiesést, így nem fogunk további gondokat érzékelni utazás közben.

 

 

Szólj hozzá!